Polgári jog, 1931 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 4. szám - A kártérítési sajtójog a bírói gyakorlatban

178 Kúria fogalmazásában azt a kijelentést „a rendelkező szabadságát korlátozó és ezért hatálytalannak tekintett kikötés", nem tartjuk szerencsésnek. Minden kötelezettség vállalása az ellenfél rendelkezési szabadságát korlátozza. A rendelkezési szabadság korlátozása tehát a hatálytalanság alapja nem lehet csupán, szó játékszerűen szólva, a korlátozás korlátlansága, a méltánytalan korlátozás az, amit közrendi okokból a jog érvényesnek el nem ismerhet. Csak úgy, mint a verseny tilalmi korlátozásoknál is kiképzett jogtétel, hogy elvileg a versenytilalmi kikötések megengedettek, de ha a lekötött fél további boldogulását a verseny tilalmi kikötés túlzott mértékben akadályozná, a kikötés elvi megengedettség*' dacára is konkrété meg nem engedetté válik. Mellékesen utalunk arra a szempontra hogy ezen jog gyakorlati tételeiben is a fél szabad mozgási lehetősége lényegben még a fél saját rendelkezésével szemben is az érdekelsőségí elv alapján oltalmat kap. B. S. Tartós jogsérelem. Sokszor látjuk azt, hogy az egész jogrendszerre kterjedő, generális jelentőségű fogalmakat egy jogág, mondhatni, kisajátít magának és a többiek az analógia juris kerülő útján, csak közvetítve hasznosíthatják az ott elért eredményeket. így a jogellenes cselekmény dogmatikáját a büntetőjog dolgozta ki, noha ennek a tannak, mint arra már Szászy-Schwarz is rámutatott (Parerga 502. oldal), számos kiágazása játszik igen fontos szerepet a magánjogban is. A cím gyanánt szereplő kifejezést két oly fogalom összefoglalójának szántam, amelyeket szintén a büntetőjogban ismertünk meg: a folytatólagos bűncselekmény és az állapotbűncselekmény fogalmaié; ezek a büntetőjog szempontjából különállók ugyan, de magánjogi joghatások szempontjából nincs közöttük különbség; az állapotbűncselekményt tarthatnók akár egybeolvadt folytatólagos bűncselekménynek, ahol hiányzanak, — ami első pillantásra groteszkül hangzik, — a folytatólagossághoz szükséges megszakítások, akár a folytatólagos cselekményt oly állapot előidézőjének, ahol az egyes jogsértő aktusok közti hézagok, mint lényegtelenek, figyelmen kívül maradnak. A tartós jogsérelmet képező cselekményre vonatkozó szabályok közül kettőt említek meg: 1. Az elévülési határidő az utolsó jogsértő aktustól kezd folyni. Egybevág a büntetőjogi szabállyal (Btk. 107. §. 2. pont, 55. btő T. Ü. D., 326. btő, E. H,), kimon-