Polgári jog, 1931 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 4. szám - A kártérítési sajtójog a bírói gyakorlatban

]73 legalább is nem méltánytalan ilyen esetben a pénzbeli elégtétel megítélése. Sőt méltánytalan éppen az lehet, ha még ettől az elégtételtől is elesik az, akinek köszön­heti a kártevő, hogy a büntetéstől megszabadult. Nem fogadta el a Kúria azt az érvelést, mintha a 198. sz. elvi határozatnak az a szabálya, hogy a büntető ügyben hozott jogerős ítélet a polgári bíróságra irány­adó abban a tekintetben, hogy a büntetőperben terhére rótt cselekményt elkövette: csak a közönséges bűncselek­ményekre állna, nem pedig sajtó útján elkövetett rágal­mazásra is, melynek vádja alól a valóság bizonyításával mentesülni lehet. Erre nézve a Kúria kimondta, hogy „a 198. sz. elvi határozat az egyes bűncselekmények közt nem különböztet és általában a bűnperben hozott ma­rasztaló ítéletben megállapított tényállás irányadó vol­tából indul ki akkor, amidőn a későbbi polgári per a bűncselekmény elkövetésére fektetett kártérítésre irá­nyult". (1930. Y. 9. I. 812.) Amennyiben a szóbanlevő elvi határozat helyes, annak ily alkalmazása ellen sem lehet kifogást tenni. Más lapra tartozik, nem tulajdonít-e a Kúria a bűnösségre szóló ítéletnek a polgári per szem­pontjából túlzott, sőt a jogerő fogalmával össze sem egyeztethető jelentőséget. A jogerő nem ténymegállapí­tásra vonatkozik, hanem jogviszonyra! Nem honorálta a Kúria (P. I. 812.) azt a felülvizs­gálati panaszt sem, hogy a fellebbezési ténybíróság nem állapította meg, hogy erkölcsi kár csakugyan érte-e a nem vagyoni kár miatt elégtételt követelőt, s hogy nem lett volna-e elég csupán azt megállapítani, hogy a cikk tartalma alkalmas volt arra, hogy a sértettet kedvezőt­len színben tüntesse fel és hogy annak helyzetét közvet­lenül befolyásolja. Ezzel szemben a Kúria kimondta, hogy „a Kúria állandó gyakorlata szerint nemvagyoni kárnak minősül a sértett állásának, társadalmi helyze­tének, foglalkozásának, emberi méltóságának, a neki ki­járó tiszteletnek, megbecsülésnek, bizalomnak, tekintély­nek és személyiségi jogával kapcsolatos egyéb erkölcsi értékeinek jogellenes csökkentésével járó sajtó útján el­követett sérelme is. S minthogy az adott esetben a kere­set alapját tett cikk a fajvédő lapnál működött N. N.-ről azt állította, hogy a kommünalatti magatartása nem volt kifogástalan, továbbá, hogy az Antibolsevista Comité által reábízott pénzeket elsikkasztotta s a jónevü hírlap­íróról azt híresztelte, hogy sikkasztás gyanúja miatt le volt tartóztatva és hogy oly őrült, akit már tébolydába kellett szállítani: a kereset alapját tevő sajtóközlemény ezek szerint a felperes néhai férjének lényeges erkölcsi

Next

/
Thumbnails
Contents