Polgári jog, 1931 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 4. szám - A kártérítési sajtójog a bírói gyakorlatban

174 javait: jóhírnevét és hivatására alkalmas voltát bán­talmazta". A tiltott közlés vétsége nem lehet alapja sajtójogi kártérítési kötelezettségnek, tehát a St. 39. és 40. §-a al­kalmazásának. A tiltott közlés ugyanis nem sajtóvétség. Nem azért büntetendő az ily közlés, mert a sajtótermék tartalma büntetendő, hanem azért, mert a sajtótermék tartalmán kívüleső tény: a hatósági engedély hiánya ceszi büntetendővé. Lehet teljesen közömbös tartalma is az ily közleménynek, mégis büntetés alá esik a közlés ténye. A tartalom közömbös, csak az a döntő, hogy a ha­tósági elintézés milyen szakáról van szó és hogy van-e hatósági engedély a közlésre. Minthogy a sajtótörvény szerinti kártérítési kötelezettség alapja csak a sajtóter­mék tartalma és a sajtójogi kártérítési kötelezettség is a, St. 32. §-ának korlátai között érvényesíthető: tiltott köz­lés esetében is csak akkor lehet a ÍSt. 30. és 40. §-a alap­ján kértérítést követelni, ha a büntetőjogi tilalom alá eső közlemény tartalma, függetlenül a közlési tilalomtól és a hatósági engedély hiányától, önmagában is tilosnak tekinthető, habár nem is rágalmazás vagy becsületsér­tés, hanem csupán magán jogilag tiltott cselekmény. Nem helyes tehát a Kúria P. VI. 3579/1928. sz. határozatá­nak indokolásában az, hogy a tiltott közlést együtt em­líti a rágalmazással és becsületsértéssel, mint ezekkel egyenrangú alapját a sajtójogi kártérítési kötelezett­ségnek. Helyes ellenben a Kúria felfogása abban az irány­ban, hogy a nemvagyoni kár miatt járó elégtétel mér­tékének megállapítása szempontjából a szerző vagyoni viszonyai irányadók, nem a kiadóé. Helyes a törvény szövege szerint azért, mert a kiadóvállalat stb. kártérí­tési felelőssége másodlagos, szubszidiárius, csak az „el­ítélt" vagy „elmarasztalt" személytől való behajthatat­lanság esetére szól. Tehát az összeg megállapításakor egységesen kell az irányadó tényezőket megítélni. (Mind­ez nem jelenti azt, hogy a szerző ellen hozott ítélet jog­ereje kiterjedne minden további nélkül a kiadóvállalatra stb. is.) Ahhoz sem férhet szó, hogy a Kúria szerint olyan­kor, ha nem a közvetlen sértett, hanem felesége követel vagyoni kárt, a méltányosság megítélése szempontjából a vagyoni viszonyok mérlegelése tekintetében nem a feleségnek, hanem a közvetlen károsultnak vagyoni vi­szonyait kell figyelembe venni. (P. I. 812.) A nemvagyoni kárért követelhető pénzbeli elég-tétel után kamatot megítél a Kúria, de nem egységes a gya-

Next

/
Thumbnails
Contents