Polgári jog, 1931 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 4. szám

160 kat s a. teherkocsik bizonyos fajait pedig teljesen kive­gye a törvény rendelkezései alól. Ez az ilyetén rendezés, melynél minden bizonnyal közrejátszott' az a távolabbi gazdasági ok is, mely az automobilipar protegálásában áll (aminek a szigorí tott felelősség természetesen árt), semmiképp sem állja ki a kritikát. Bármennyire fontos is egy gyáripar a nemzeti gazdálkodás szempontjából, erre is áll a fent elsőnek kiemelt gazdasági-utilitárius elv: minden gaz­dálkodás maga kell, hogy viselje a megvalósításával járó áldozatokat. Nagyon nagy árát fizetné az iparfej­lesztésnek az a társadalom, mely pusztán ezért a célért eltűrné, hogy felelőtlen (mert garanciaképtelen) elemek feleslegesen'jussanak abba a helyzetbe, hogy gépjár­műveikkel embertársaik életét és vagyonát veszélyez­tessék. Ezért a. legmodernebb törvényhozások a másik irány felé tájékozódnak: kényszerrendszabályokkal biz­tosítani, hogy az üzembe kerülő gépkocsik felelős gaz­dái adandó esetben meg is tudjanak felelni kártérítő kötelezettségüknek. E rendszabály a kötelező baleset­biztosítás, mely nélkül a rendőri hajtási engedély el nem nyerhető. Ebben az intézkedésben van először egy jó adag prevenció, (t. i. a megbízhatatlan elemek kikü­szöbölésére, kik a díjat nem tudják fizetni), uralkodó azonban benne mégis a kárfelosztás gondolata, mely szerint minden automobilokozta kár végeredményben az összes automobiltulajdonosok egyetemére hárul visz­sza. így aztán széles nemzeti keretben valósul meg az eszme, hogy az automobilüzem okozta kárt az automo­bilüzem fedezi. Hogy a termelésre szolgáló autópark igyekezni fog a biztosításból eredő terheit az árakba bekalkulálva továbbhárítani, az nem zavarja ezt az el­vet, hisz ez esetben is a terhet végsőleg az autóforga­lomban érdekelt fogyasztó veszi át. Minden olyan kor­látozás, mey a kárviselésnek most, vázolt folyamatát zavarná, (értem a kötelező biztosítási s kártérítési ösz­szeg maximálását), káros és elvetendő. Azonban amennyire szembeszökően kívánatos a kö­telező biztosítás rendszere: egy nagy hiánya mégis van, s ez az, hogy hatásában ellentétes a prevenció elvé­vel: lankasztja, ennek hatékonyságát. A biztosított ugyanis abban a tudatban, hajlamosabb lesz a könnyel­mű kezelésre, ami a nehezebben megfogható büntető­jogi felelősség fennmaradása mellett is jelentősen csök­kenti a megelőzés hatályát. Ezt a szempontot már m-

Next

/
Thumbnails
Contents