Polgári jog, 1931 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 4. szám

148 - e területen ez idő szerint a, legtökéletesebb törvényhozói alkotás — kinőhettek. Mégis ép az objektív elv alapján álló kritikusnak kötelessége, hogy ezt az értékelő munkát elvégezze s a szóbanforgó elv fogyatkozásaira, sőt mondhatom határozottabban is: annak tartalmi ürességére rámutasson, s őt magát, mint egy helyes tudományos és gyakorlati törekvés helytelen, téves eszközét, eddigi jószolgálatiinak minden elismerése mellett is, az idejüket mult jogtörténeti régiségek múzeumába utalja. Mert az a nézet, mely a veszélyességet ismeri a tárgyi felelősséget megalapozó kritériumul, bármennyire elterjedt legyen nemesak nálunk,1 de a külföldi irodalomban is," lényegében nem alapul máson, mint nagy logikai tévedésen és a felelősséget mozgató valódi okok félreismerésén. így ennek a tannak további fentartása, bármily hasznos lett légyen is az a múltban az objektív szemlélet szempontjából, a jelen s a kívánatos jövő fejlődés igényeinek többé már nem felel meg, sőt a helyes továbbfejlesztésnek egyenesen akadálya. Az a magyarázat ugyanis, melyet a „veszélyes iizema tana ad a felelősségrevonás jelenségének, hibás nemcsak belsőleg, a logikai gondolkodás szabályai szerint, de káros gyakorlatilag is, mert a figyelmet a felelősség valódi okairól eltereli. S azt a fentebb elismert jó hatását is, hogy az objektív felelősségi elv bevezetésének hasznos eszköze volt oly időkben, mikor a vétkesség gondolata még rendületlenül uralkodott a lelkeken, nem önmagának, hanem annak a nagy sziikségérzetnek köszönheti, mellyel a gyakorlati élet öntudatlanul vágyakozott a tárgyi felelősség egészséges áramlata után annyira, hogy ebbéli törekvéseinek támogatójául — az egyéb, helyesebb elméleti alapok tisztázatlansága mellett — örömmel és kritika nélkül elfogadta e látszólagos igazoló magyarázatot is. Most azonban, több mint egy emberöltővel e tan megszületése után, mikor egyrészt az objektív felelős1 A veszélyeztetést emeli ki a tárgyi felelősség első indokául a mi Tervezetünk és Javaslatunk indokolása is. L. Terv. Ind. IV. 616., Jav. Ind. III. 383. 2 Legfőbb képviselői az irodalomban Max Rümelin I)ie Gründe der Schadenszurechnung, 1896. 45—56. 1. és Schadenersatz ohne Verschulden 1910. 30—32. 1. és M ü 11 e r E r z b a c h Gefáhrdungshaftung u. Gefahrtragung A. f. Civ. Pi-. 106. és 109. köt.