Polgári jog, 1931 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 3. szám - Közszereplés és személyiségi jog

40 szoros magyarázatú 5. §. 1. pontjában említett tartozásátváltozás fogalma nem részesíthető olyan kiterjesztő értelmezésben, hogy az eredeti és az új hitelező azonosságától, illetve a jogutódlás esetétől eltekintve minden készpénzkölcsön átertékelhetőnek tekintessék abban az esetben, ha az adós a kölcsön összegéből harmadik személynek átértékelhető követelését egyenlítette ki. K. ... Mint a fejben I. a. . . . Történhetik a tartozásátváltozás a személycserével is, mindenesetre azonban a két ügyletnek szorosan és akként kell egybekapcsolódnia, hogy az újabb kölcsöntartozás hitelezője az átváltoztatott előző ügylet hitelezőjének egyszersmind jogutódjaként jelentkezzék. Ebbe a körbe tartoznak az egyetemleges jogutódláson és az engedményezésen felül a törvényből folyó engedményezések és így különösen az az eset, ha harmadik személy kifizeti az adósnak valamely átértékelhető pénztartozását és az adós a teljesítés fejében lesz kölcsön címén az új hitelező adósa; mert ebben az esetben a teljesítő a teljesítéssel az átértékelhető pénztartozást törvényi engedmény folytán szerzi meg és így az eredeti hitelező jogutódja lesz. ... Mint a fejben II. a. . . . A meg nem támadott tényállás szerint az alperes eredetileg az 1880. évi XX. t.-c. alapján nyereménykötvények kibocsátása útján létesített úgynevezett „tiszai alapból" részesült törlesztéses államkölcsönben. Utóbb az alperes ezt a tartozását visszafizetni kívánta, e célból 1892. évben a felperestől egy 50 éves törlesztéses kölcsönt vett fel s ebből azután a tiszai alappal szemben fennállott tartozását kiegyenítette. A felperesnek az alperessel létesített ez a kölcsönügylete tehát az alperes és a „tiszai alap" közt fennállott korábbi ügylettől jogilag teljesen függetlenül jött létre és a felperes a „tiszai alap"-nak nem vált a hitelezőségben jogutódjává. Pusztán az a körülmény pedig, hogy a felperessel létesült kölcsönügylet megkötésének a korábbi ügylet fennállása, illetve annak lebonyolíthatása volt az indoka, — a két ügylet jogi egybekapcsolódásának a fent kifejtett értelemben való megállapítására nem nyújt alapot. Minthogy ezek szerint a szóbanforgó kölcsöntartozásnak az 1928. évi XII. t.-c. 5. §-ának 1. pontjában előírt egyik előfeltétele hiányzik, — a fellebbezési bíróságnak az a döntése, amely szerint felperest készpénzkövetelésének átértékelésére irányuló keresetével lényegileg az idézett törvénycikk 4. §-a 1. p. alapján elutasította, — anyagi jogszabályt nem sért. A kifejtett jogi álláspont mellett annak a kérdésnek vizsgálata, hogy a tiszai alap követelése átértékelhető-e, vagy seml közömbössé vált. (1930. dec 2. — P. IV. 1859/1930.)