Polgári jog, 1931 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 3. szám - Közszereplés és személyiségi jog

35 Az elővásárlási jog imént említett egyedüli tartalmához képest téves az alperesnek a 10. sorszámú fellebbezésében és eskü alatti vallomásának végén kifejezésre juttatott az a jogi álláspontja, mintha annak ellenére, hogy az elővétel jogával terhelt ingatlanjutalékra vonatkozón a „felperes tulajdonszerzéséről tudott", — az elővásárlási joga telekkönyvi kitörlésének megengedését megtagadhatná addig, amíg felperes nem ad neki okiratot a felperes anyai házrészére vonatkozóan közte és a felperes között szerinte (az alperes szerint) létrejött megállapodásról; azt pedig alperes nem is állította, hogy arra az esetre, ha felperes ezt az okiratot ki nem állítja, az elővételi jogával élni akart volna, nevezetesen abban az esetben az elővételi jogával terhelt ingatlanrészt ő akarta volna megvenni és ezt a szándékát felperessel közölte volna. A válaszirata harmadik lapján olvasható ilyen irányú kijelentése nyilván elkésett. Ehhez képest nem lényeges, hogy alperes az elővásárlási joga telekkönyvi töröltetését a vitatott feltételtől, illetőleg az említett okirat kiadásától függővé tette-e. mert ez a függővététel, még ha valóban megtörtént volna is, akkor sem akadályozhatná az anyagi jog szerint megszűnt elővásárlási joga telekkönyvi kitörlésének elrendelését. (1930. dec. 13. — P. V. 864,1928.) 51. Jt. 39. §. Jelzálog tulajdonosának jogállása. — A jelzálog tulajdonosa — ha nem személyes adós — a jelzálogos hitelezővel szemben arra sem köteles, hogy az ingatlanból előnyösen kielégítendő köztartozásokat kifizesse. A fedezetnek színlegesen kötött haszonbérleti szerződés útján való csökkentése esetében azonban a jelzálogos hitelezőnek kártérítéssel tartozik. K. I. Az alpereseket, kik csupán a jelzálog tulajdonosai, — a jelzálogos hitelezőként szereplő felperes kielégítése, mint személyes kötelezettség, a jelzálogtörvény 39. §-a értelmében nem terheli. Ök csak azt kötelesek tűrni, hogy a hitelező felperes a jelzálogból kielégítést szerezzen. Ebből következik, hogy a felperes az alperesektől avégből sem követelheti valamely személyes kötelezettség teljesítését, hogy e teljesítéssel az alperesek oly kötelezettség alól szabaduljanak, amely kötelezettségen alapuló követelés a végrehajtási eljárás rendén előnyös tételként elégítendő ki s amely követelésnek előnyös téteként sorozása azt vonhatja maga után, hogy az előnyösen sorozott követeléssel csökken az a kielégítési alap, melyből a felperes mint jelzálogos hitelező a bekebelezés sorrendjében kielégítésre igényt tarthat. Ennélfogva ama irányadó tényállás ellenére sem sért jog^ szabályt a fellebbezési bíróságnak az a döntése, hogy a felperest