Polgári jog, 1930 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 2-3. szám - Biztosítási díj mint dologi teher

84 mely kimondja, hagy „a háztartás körül jelentkező kisebb rendellenességek, különösen, ha. a nö is valamely keresettel foglalkozik, egyáltalán nem minősíthetők a házastársi kötelességet súlyosan sértő bontóoknakk\ Az emberektől nem lehet lehetetlent kívánni, a nő, aki esetleg egész na}) pénzkereső foglalkozással van elfoglalva, ha. különösen a háztartás vezetésére anyagi okokból kellő segéderővel nem rendelkezik, fáradtan nem tarthatja ugy rendbe a háztartását és nem gondoskodhat annyira a gyermekeiről, mint az a nő, akinek csak ez az elfoglaltsága. Az idők sajnálatos jele, mellyel más alkalommal foglalkoztunk, a Kúria, gyakorlatában a házasságok fenntartása érdekében kifejlődött „menthető vétkesség" fogalma, mely a házasfelek esőkként etikai érzékével és felelősség érzésének csökkenésiével akar számolni és sajnos arra. vezet, hogy olyan házasságokat tart fenn Ítélettel, mely házasságok tényleg testileg-lelkileg mái' nem állanak fenn és csak a feleknek, sőt -az ilyen környezetben maradó gyermekeknek, bajt és kárt okoz. ifj. Dr. Szi(jeti László. Biztosítási dij mint dologi teher. Dr. Fonyó (íyörgynek a Polgári Jog 1929. október havi számában fentebbi cim alatt megjelent fejtegetéséhez volna néhány hozzátenni való szavam. Ott kell a dolgot elkezdenem, ahol dr. Fonyó abbahagyta, vagyis ahol kimutatta, hogy a bírói gyakorlat: abba az irányba halad, hogy a. kárbiztositási dijat a biztosított tárgy vagy objectuni tulajdonosában beállott változás esetében, a biztosító az uj tulajdonostól minden esetben követelheti és ezzel a biztosítási dij quasi dologi teherként fogja az ingatlanokat terhelni. Habár tény, hogy dr. Fonyó cikkében ezt az álláspontot maga is abszurdnak bélyegzi, mégis meg kell állapítanom, hogy magában véve a fent vázolt joggyakorlat lehetőségét, annyira, kizártnak és lehetetlennek tartom, hogy el sem tudtam képzelni a cikkíró által hivatkozott — ugyan egyelőire csak járásbírósági és törvényszéki, mint felebbezési — ítéletek megszületését. Dr. Fonyó cikke után megkezdtem a hajtóvadászatot olyan ítéletek után, melyben a bíróság a biztosított objectum vagy tárgy uj tulajdonosát kifejezett consensus nélkül marasztalta volna a folytatólagos biztosítási dijak megfizetésében, az ez ellen irányuló védekezés dacára, azonban ezirányu keresgélésem mindezideig meddő maradt, sőt a budapesti kir. Törvényszék felebbezési osztályán működő biztosítási szaktanács elnöke előttem ugy nyilatkozott, hogy tanácsa,