Polgári jog, 1930 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 2-3. szám - Bírói szabad mérlegelés és a házasság védelme

63 támogatásával; — ezenfelül még* megvédheti büntetőjogilag akár a házasság intézménye elleni izgatás, akár a házasságtörés elleni §§-kal; — hangsúlyozhatja ezl a védelmét közvetetten a íiázasságonkivüli viszonyok védelmének elmulasztásával is; — de egyet nem tehet: nem áll jogában peres uton, egy ilyen jogosultságot kimondó törvény hiányában (.amely törvény, annak abszurd volta miatt hozható néni is volna) közegei által az egyének, a felek személyes jogainak semmivel sem indokolható s rendszerint semmivel nem is indokolt megsértése mellett védeni meg a házasságot, mint független léttel nem biró intézményt : meri a házasság védelme csak a házasfelek összeegyeztetett érdekeinek a védelmében állhat. Ilyenformán a birói szabad mérlegelés csak iá törvény többi határozmányaival összeegyeztetendő meüékszempont, és eszköz maradhat', amely sem cél, sem más szempontot figyelmenkivüdhagyó tényező nem [ehet és <ili<><)!) bontó okícáruyy összetartó okká sem léphet elő. Ha a vétkességnek, mint egyedüli bontóelvneka hangsúlyozásával a törvény elvetette ugy a megegyezéses válás lehetőségét, mint az engesztelhetetlen gyűlöletnek bontó okként való szerepeltetését, mert „a biró által ellenőrizhetetlen belső mozzanatok'- döntenék akkor el a házasság sorsát, akkor még kevésbbé lehetett a törvény intenciója, — s ezt korántsem a szójáték kedvéért mondom, — hogy a fel által ellenőrizhetetlen belső mozzanatok, amelyek a biró lelkében játszéxlnának le, legyenek egyedül mértékadók. Ha a törvény szelleme azt kivánja, hogy a felek válása indokolt legyen, akkor mennyivel inkább kell azt is megkívánni, hogy kétes esetben az együttraaradásuk is indokolt legyen, különösen, ha azt nem ők, hanem más határozza el. Etikailag tehát nincs jogában a bírónak a szabad mérlegelési jogát akként felhasználni, hogy ezzel a hozzáforduló felek jogos érdekei sérelmet szenvedjenek, bármily nemes, de jogi léttel nem biró eszme érdekében. Azonban, a házasságot tekintve, meg kell állapítani, hogy hol kerül ellentétbe az intézmény s a felek ioérdeke? Nyilvánvaló ott, ahol a biró már megállapította az egyik vagy mindkét fél vétkességét, (az ellenfél vétkes voltának kritériuma nélkül a fél érdeke nem ,.jogos'4) s ennek ellenére a feleket elválasztani nem akarja, és a házasfelek viszonyát nem tartja annyira feldúltnak, hogy a további életközösség elviselhetetlenné vált volna a kérő Félre nézve. Ha tehát tekintetbe vesszük azt. hogy a magyar HT nem vette át a kánonjog kompenzációs elvéi, (a Kúriának ezzel, azaz a HT. 81. §-al ellentétes gyakor-