Polgári jog, 1930 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 2-3. szám - Bírói szabad mérlegelés és a házasság védelme

64 Latáról, s arról, hogy ez az elv az eredetileg nem vétkes felet arra csábítja, hogy ezentúl nyugodtan vétkezzen, válván a. házasság ezzel felbonthatatlanná s cselekménye következménymentessé, — v. ö. Malonyai Béla: „í'j irány házassági joggyakorlatoméban") amely valójában a házasság tovább folytatásának kényszerét mindkét vétkes félre nézve büntetésjellogüvé teszi, ami magánjogunk koncepciójába, egyébként se illenék bele; — akkor tekintetbe kell vennünk azt is, hogy éppoly felesleges, erkölcsi tekintetben ferde s a jövőre nézve káros és vétkes felet, aki esetleg nem akar válni, a nemvétkes fél ellenében, aki válni akar, a házasság folytatásával megjutalmazni. A vétkes fél természetes gondolatmenete az ekként „fel nem dúlt" és folytatott házasviszonyra nézve az, hogy ha házasviszonyunk eddig sem volt feldúlva cselekedeteim által, tehát ezután sem lesz feldúlva, ha cselekedeteimet a szokott mederben, söt, vérszemet kapva, esetleg azon tul is lépve, folytatom. Ami viszont a nem-vétkes félben, aki eredetileg tisztességesen és törvényes utgn akart magán segíteni, azt a gondolatot ébreszti fel, hogy ha jogos érdekemet nem tudjia vagy nem akarja megsegíteni a törvény, segítek magam magamon, ahogy tudok. Az egyik félben a máisik jogainak, a másik félben a törvényes útnak tisztciciét ássa alá. miniden ilyen döntés. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy a Kúria határozatai szerint a házasság akkor sincs feldúlva, ha mindkét fél mással-mással ágyassági viszonyban él, (v. ö. 1928: IX. 19 P. III. 6136/1927) akkor egyben feleletet adva második feltett kérdésünkre, megállapithatjuk, hogy a jelenlegi gyakorlat a. házasság intézményének védelmét, (akár helyénvaló az, akár nem) a bontó perek kapcsán nemcsak hogy nem valósítja meg, hanem ellenkezőleg, hatékonyan hozzájárul ahhoz, hogy a házas viszonyok demoralizálód'janak, hogy a házasság iránti tisztelet csökkenjen és hogy a házasság, mint intézmény elveszítse azt az etikai erőt, amely egyedül jogosítja fel arra, hogy a társadalmi rend védett és támogatott alapjává legyen. 3. Felmerül tehát az a kérdés, hogy milyen módon lehetne a bírói szabad mérlegelést alkalmazni a 80. §. alapján indult perekben, anélkül, hogy a házasságok (vélt) védelmének a szempontja háttérbe szorítsa a felek jogos érdekeit. Mindenekelőtt mi lehet egyáltalában kritériuma annak, hogy „a viszony annyira fel van dúlva, hogy a felbontást kérőre nézve a további életközösség elviselhetetlenné vált? Bármilyen helyes felfogás is nyilvánul meg abban