Polgári jog, 1930 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 4. szám - Közjog ellenes jogszabályszaporítások

159 bejegyzett ügyvédek száma 3151-re, de még rosszabb prognózist mutat az ügyvédjelöltek száma, amely az elmúlt évben 454-ről 540-re szaporodott, úgyhogy a várható szukkivscencia folytán a közel jövőben az ügyvédek számának apadása aligha remélhető. A kép tehát vigasztalan: mind kisebb kereseti lehetőséget ígérő gazdasági élet és a kis kenyérre mind nagyobb számban ráutalt ügyvéd! Örök dicsősége az ügyvédi karnak, hogy ebben a szomorú helyzetében nem válik egyik kolléga a másik farkasává, sem pedig a közélet dúvadjává; az etika és a kollégiális érzés ma sem csökkent; az ügyvédség egyetemét változatlanul áthatja, az a tudat, hogy csak tokozott felelősségérzettel és önfegyelemmel végezheti a mai időkben nehéz feladatát és hogy a kollégialitás az a biztonsági szelep, amely lehetővé teszi munkánk zavartalan lebonyolítását. A múlt évben 820 panasz érkezett ügyvédek ellen Budapestre, ami első pillanatban megdöbbentően nagy szám, hiszen így nem egészen négy ügyvédre egy-egy panasz esik; ámde ha az érkezett panaszok elintézési statisztikáját vesszük szemügyre, azt látjuk, hogy a múlt évben elintézett 748 fegyelmi panasznak több mint a felét (463) tényálladék hiányában megszüntető végzéssel fejezték be és csupán 224 ügyben kellett a fegyelmi eljárást érdemben megindítani. Befejezett tárgyalás alapján pontosan 100 esetben állapított meg vétkességet a kamara fegyelmi bírósága és ebből a 100 esetből 84 ítélet feddésre, illetve pénzbüntetésre szólott, míg ideiglenes felfüggesztést és végleges elmozdítást mindössze 16 esetben kellett alkalmazni. Ezek a számadatok megerősítik azt a tapasztalati tényt, hogy a fegyelmi panaszok és feljelentések zöme elkeseredett emberek át nem gondolt vagy kevéssé rosszhiszemű manővere, sajnos, nem ritkán a szegényjogos pártfogoltak részéről, akik az esetek igen nagy számában hálájukat egy-egy kiadós fegyelmi feljelentés alakjában róják le azzal az ügyvéddel szemben, akit a sors kedvező kegyelme notórius perlekedők mellé pártfogó ügyvéddé rendelt. A szegényvédelem kérdéséről szólva, a kamarai je lentés ékes szavakban ecsetelte a visszaéléseket és panaszolta a pártfogó ügyvéd díjazásának hiányát, szembeállítva a külföldi ügyvédek helyzetét; azt hisszük azonban, hogy e panasznak aligha lesz eredménye; époly kevéssé, mint a hasznothajtó kirendelések kérdésében (vagyonfelügyelők, csődtömeggondnokok, ügygondnokok) kifejtett és évtizedek óta stereotíppá vált érvelésnek sem, melyet legegyszerűbb volna évről-évre álló szedésben hagyni. Nagyon megszívlelendőknek tartjuk dr. Ye-