Polgári jog, 1930 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 4. szám - Közjog ellenes jogszabályszaporítások

155 semmiképen sem azonosítható az igazságügyminiszteri hivatkozott rendelet pedig egész külön fejezetet szentel a „csőd, kényszerfelszámolás és esődönkívüli kényszeregyességi eljárás esetére szóló szabályok,, címe alatt, és a 41 és következő §§-iban csőd és kényszerfelszámolás valamint csődönkívüli kényszeregyesség esetére vonatkozó szabályokat állít fel. Tekintettel arra, hogy a csődjogunkat az 1881 :XVII. t.-c, tehát törvény, vagy pl. a kényszeregyességet az 1410,1926. M. E. sz. minisztertanácsi rendelet szabályozza, a törvényhozásnak szándékában sem állhatott reszortminiszteri felhatalmazást adni a fenti jogterületek szabályozására. A konkrét jogszabály alkalmazásakor tehát a bíróságnak leend különös kötelessége a rendelet törvényessége és jogszabályul való alkalmazhatósága felett dönteni. II. A másik rendelet, amellyel foglalkozni kívánok a 6001/ eln. 1928. N. M. M. számú rendelet és különösen annak 11. §-ában foglalt ama rendelkezés, amely azokat a munkaadókat, akik 1929. január 15-ig nem jelentették át alkalmazottaikat a Ferenc József kórháztól a Magánalkalmazottakat Biztosító Intézethez, azzal a joghátránnyal sújtja, liogy az átjelentés megtörténte előtt esetleges betegsegélyezési járulékokat a biztosítottakkal fizeti meg, ezen formalitás be nem tartása miatt. A népjóléti miniszternek ez a szigorú rendelkezése az 1927 :XXI. t.-c. 134 §-ára és az 1928 :XL. t.-c. 122. §-ára van alapítva. Hogy ez a törvényhely nem jogosítja fel a népjóléti minisztert ilyen rendeleti intézkedésre, idézni fogom a budapesti Munkásbiztosító Bíróság egy konkrét ügyemben hozott ítéleti indokolását, amelyben a bíróság az 1869 :IV. t.-c. 19. §-ában biztosított jogánál fogva a rendeletet törvényes felhatalmazás hiányában kötelező jogszabályként el nem fogadja. Az ítélet idevágó indokolása szóró-szóra a következőképen szól: „Az alperes határozatát a 6001/1928. eln. N. M. M. sz. r. 11. §-ának 2. bekezdésére alapítja, ezért a bíróságnak azt kellett vizsgálni, hogy ezt a rendeletet a m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter milyen felhatalmazás alapján bocsájtotta ki í A rendelet bevezetésében az 1927 :XXI. t.-c. 134. és az 1928 :XL. t.-c. 122. §-ára alapítja, a megjelenését és így törvényességét. Az előbbi törvényhely azt