Polgári jog, 1930 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 4. szám - A biztosítási végrehajtás közigazgatási eljárásunkban

150 irányításokat tartalmaznak, hogy azoknak konkrét esetben való alkalmazása szakombernéi is nagy nehézségekbe ütköznek. A fentiek inkább a közigazgatási végrehajtás egységes és pontos szabályozásának a szükségességé re és arra akartak reámutatni, hogy a közigazgatási végrehajtás még a különben is nagyon elhanyagolt közigazgatási eljárásoknak is legelhanyagoltabb részlete. Dr. Helle László A csődmegtámadási perek gyakorlatához. A Kúria P. VII. 5716/1928. számú határozatában (kelt 1929. november 26.) a régi csődjogi gyakorlatnak megfelelően kimondotta, hogy a „csődmegtámadási perekben kifejlődött állandó bírói gyakorlat szerint nem támadható meg az olyan jogcselekmény, amelynek alapján a csődhitelező a követelése létrejöttével egyidejűleg kapott követelésére biztosítást". A konkrét döntés azonban, amely a hivatkozott joggyakorlati tételre támaszkodik, valójában jóval messzebb megy, mint a korábbi gyakorlat, illetve oly tényállást is alá von a maga tételének, amely tényállás már erősen elütő természetű. Az adott esetben a helyzet ugyanis az, amint azt a, Kúria határozata előadja, hogy a tömeggondnok az alperesnek azt a jogcselekményét támadja meg, amellyel a közadóssal abban egyezett meg, hogy a közadós érdekében 125,000.000 korona erejéig váltókezességet vállalt és egyben jogot kapott arra, hogy a váltókövetelés biztosítására a kezesség alapján igénybevett hitelnek megfelelő értékű árut a közadós vállalattól bármikor elvihet, vagyis az alperes a váltókezesség vállalásakor az áruelvitelre kapott jogot, de magát az árut csak későbbi időpontban vitte el. A biztosítás tehát az árura kiterjedő zálogjog formájában kontempláltatott. Már most vitatlan érvényű jogtétel, hogy a paktum de obpignorandó érvényes kötelezettséget szül ugyan, hogy a kötelezett a zálogot nyújtani tartozik, de nem szül zálogjogot, éppen úgy, mint ahogy az adásvételi konszenzusnak nincs tulajdonjog alapító ereje. A zálogjog csak a zálogtárgyak tényleges átadásával keletkezik. Az alperes tehát a zálogjogot a kezesség vállalásakor nem szerezte meg, hanem a kezességvállaláskor csak a közadós elleni zálogjognyujtási kötelmi igényt szerezte meg. Ennek ellenére a kir. Kúria határozata a fenti tényállásnak azt a hatályt tulajdonítja, mintha a kezességvállalással egyidejűleg már a zálogjog is megszereztetett volna, mondván, hogy „alperes ugyanakkor vállalta a közadósért a kezességet, mikor az áru elvitelére való jogot ;i