Polgári jog, 1930 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 4. szám - Biztosítási díj mint dologi teher

151 közadóstól megszerezte, lényegileg tehát követelése a biztosítással egyidejűleg jött létre, tekintet nélkül arra, hogy a váltókezesség alapján történt fizetés és az áruk elvitele későbbi időpontban történt". A Kúria határozata tehát negligálja a zálogjog alapítására menő igényt és a megalapított zálogjog közötti külömbséget és a csupán kötelmi erejű zálogjognyujtási igény és a dologi erejű zálogjog közötti külömbséget elmossa. Ezen részében tehát a Kúria ítélete nóvumát teremt. Bár a magunk részéről egyenesen jogfejlődési jelenségnek észleltük a kötelmi és dologi jog határainak elmosódását (lásd a Rendeltetéses Javak és Kötelemvalósulás címen megjelent értekezéseimet), a Kúria határozatát aggályosnak és a régi felfogással szemben ellentétesnek tartjuk. B. S. X Biztosítási díj, mint dologi teher. Fenti cím alatt még 1929. októberében próbáltam arra a visszás állapotra rámutatni, amit a K. T. 484. § 1927. t.-c. divergáló intézkedései okoznak. Dr. doberdói Breit Zoltán a P. J. 1930. február-márciusi számában az eset felmerültének lehetőségét beismeri és legnagyobb örömömre a kérdés elvi részében velem 100%-ban egyetért. Ami az esetek tényleges felmerültét illeti, arra nézve örömmel kell kijelentenem, hogy tényleg nem olyan könnyű hasonló eset megtalálása a legszorgosabb keresés dacára sem, mert a joggyakorlat ilyen irányú kifejlődése még nem öltött és talán nem is fog soha olyan arányokat ölteni, hogy úton-útfélen találhatók lesznek hasonló bírói határozatok. Eltekintve azonban a vidéki járásbíróságoknak 100 pengőn aluli ügyekben hozott és meg nem jegyzett számú hasonló ítélettől, a budapesti központi kir. Járásbíróság 150.027,1928. számú ítéletével egy biztosítási díjperben alperest azzal marasztalta, hogy nem vitás az, hogy felperes kötvényfeltételei értelmében függeléket állított ki, nem volt vitás, hogy alperes ezt a függeléket visszaküldte, nem volt vitás, hogy az eladó a tulajdonosváltozást bejelentette, tehát a Járásbíróság alperest K. T. 484. §-a értelmében kereset szerint marasztalta. Ezt az ítéletet a Törvényszék a tényállás bővebb felderítése után 35 Pf. 16.869/1928. számú ítéletével helybenhagyta. Nézetem szerint épen a biztosító társaságok kötvényfeltételei, amelyek tulajdonosváltozás esetében a biztosítás átvételét az esetek túlnyomó részében kizárják, egyedül óvták meg a biztosítottakat attól, hogy el nem vállalt kötelmekből teljesíteniök ne kelljen, mert a bíróságoknak igen nehezen lett volna módjukban az eltérő törvényes rendelkezésekből a biztosítottak részére is kedvező kivezető utat találni. E kérdés eldöntését azonban mégsem lehet a biztosító intézetek kötvényfeltételeire bízni, ezért szükség van a dr. Breit