Polgári jog, 1930 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 4. szám - Megjegyzések az új biztosítási codex tervezetéhez

nyosak. A közvetlenség áttörése és a fellebbezési írásbeliség mellett, ha az igazságügyi kormány egy relatíve jó bíráskodást mégis akar, akkor széles körben meg kell adnia a módot arra, hogy a történteknek írásban nyoma legyen a felsőbíróság előtt. Egyébként egy felületes elsőbírói eljárást egy torzított és hiányos tényállás alapján ítélkező és nyilván az anyagi igazságot meg sem közelítő revízió követi és még ez a revízió is meg van erősen szorítva a perek tömegét tevő perekben és csak a kiváltságosaknak, a nagyon vagyonosoknak jut az a kegy, hogy a Kúria elé is kerüljenek. A T. nem egyszerűsíti az igazságszolgáltatást, de tönkreteszi a Pp. nagy vívmányait és megnehezíti a jó bíró számára is az alapos, anyagi igazságnak megfelelő ítélkezést. De ha tényleg egyszerűsítené is, az soha sem történhet az anyagi igazság rovására. Felesleges említenem, hogy hiába vitatkozunk olyan alaposan a Magánjogi Törvénykönyv javaslatán, hiába hozzuk a legjobb anyagi törvényeket, ha azok a bölcs szabályok a perjogi egyszerűsítés" miatt úgysem érvényesülhetnek. Ifj. dr. Szigeti László. /.Megjegyzések az új biztosítási codex tervezetéhez. A jogi és gazdasági fogalmak struktúrájában történt gyökeres átalakulások egy szükségszerű kodiíikációs folyamatot vontak maguk után. Ez természetes, mert a törvényes szabályozás szükségessége számos olyan esetben merült fel, ahol eddig nem volt szükséges, továbbá éppen a mélyreható változások idézték elő, hogy a meglevő törvények egy része kevésnek és elégtelennek bizonyult. Áll ez különösen a Kereskedelmi Törvényre, amely a félszázados jubileumon már jóval túl van és még inkább a K. T. biztosítási jogot tartalmazó részére. Nem csoda, hogy az 55 éves K. T. 62. biztosítási §-a és a K. T. jogi stílusától teljesen elütő és anyagi jogi intézkedést nem is tartalmazó 1927:X. t.-c. 15. szakasza a jogi vszabályozás szükségletét ki nem elégíti és nyilvánvaló az is, hogy a biztosítási jog, mint önálló és terjedelmes joganyag, a K. T. kereteibe nem illik bele, hanem külön szabályozást kíván. Az európai törvényhozások mind külön és részletesen kodifikálták a biztosítási jogot és a K. T.-n kívül egyedül a spanyol Codigó di Commercio foglalta azt a kereskedelmi törvény keretei közé. Hosszas és felesleges volna azoknak az elméleti és gyakorlati rneggondo^soknak a felsorolása, amelyek a biztosítási jog külön kodifikálását Magyarországon is elkerülhetetlenné tették. Tény az, hogy az igazságügyminisztérium megbízásából egy 192 §-t tartalmazó törvénytervezet készült el, amely