Polgári jog, 1930 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 4. szám - Megjegyzések a magánjogi kodexjavaslathoz

128 A fentiekben vázolt képet még egy szokatlan rendelkezés egésíti ki. A javaslat 121. §-a a házassági viszonyból folyó összes vagyoni kötelezettségek teljesítésében előírja, hogy a házasfelek egymás iránt ugyanazzal a gondossággal járjanak el, mint amennyit saját ügyeikben szoktak kifejteni. De ha ez a bizonyos „diligentia quam in suis rebus" valamelyik házasfélnél a legnagyobb könnyelműség és gondatlanság jellegét viselné magán: úgy arra, hogy saját ügyeiben is így szokott eljárni, nem hivatkozhatik és nem mentesítheti magát a rája háruló felelősség alól. Ha ez a szabály kizárólag csak a házassági vagyonjog szabálya volna: felesleges lenne itt a vele való foglalkozás. Jellege azonban egészen általános és így a házassági személyjogban is érvényesülnie kell. Ebből pedig p. o. az következhetik, hogy a férj az ő feleségét, ha az pl. a 116. l§-ban rájarótt háztartási munkát, vagy önállóan folytatandó kereső tevékenységét (melynek eredményéhez a értelmében részben a férjnek is van igénye) kellő körültekintéssel nem folytatja — vagy ha a 115. §. alapján, a háztartás vezetése körül s ezzel kapcsolatban az őt illető képviseleti joga gyakorlásánál nem tevékenykedik férjének teljes megelégedésére, hanem annak nézete szerint gondatlanul jár el: férje őt kártérítési keresettel támadhatja meg. Viszont megfordítva ugyanennek a férj is ki van szolgáltatva akkor, ha pl. a házasélet ügyeiben őt illető döntőszóval (112. §.) a saját „quam in suis rebus diligentia"-jának kifejtésében nem eléggé óvatos, avagy e gondosság szükségesnek látszó felfokozásában kellően nem serénykedik. A kezdettől fogva nem szerencsés összetételű, vagy utóbb ilyenné vált házasságoknál a 121. >§-nak ez az intézkedése a perek valóságos melegágya lehet. A 122—124. i§-ok rendelkezéseiben új elemeket a javaslat nem visz be magánjogunkba s csak a mai (részben törvényen is nyugvó) állapotokat rögzíti le.