Polgári jog, 1930 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 4. szám - Megjegyzések a magánjogi kodexjavaslathoz

127 A 115. \ egyébként, bár a 111. §. alapelvének részleteit bontogatja csupán, szinte beláthatatlan lehetőségeket nyújt a rendelkezések tartalmának a praxis által leendő kitöltésére. Az imént jelzettek szerint pl. mindjárt a szokás hivatása, lesz megmondani, hogy mi mindenre vonatkozik a férj döntőszava alá héíyezeíí„hásdsélet ügyei" kategória és mire a 115. §. „háztartási ügyei", s hogy a kettő közti viszony miképpen alakul? Avagy melyek lesznek a férj „vagyoni erejével" leszegendő női háztartási jogok terjedelmének critériumaii A háztartáson belül t. i. számos, az összeütközésre felette alkalmas kérdés vetődhetik fel; pl. a házi cselédség felfogadása, munkabeosztása, elbocsátása és hasonlók. Abban is van valami szabályozási egyenetlenség továbbá, hogy míg a feleség bizonyos körben, mint férje vélelmezett képviselője járhat el, — hasonló jogköre a férjnek, az ő féligmeddig kimondott férji hatalma ellenére, feleségével szemben egyáltalán nincs. Végeredményben nem tűnik fel alaptalannak az a meggondolás sem, hogy talán az egész 115. sőt áll ez, a 116. §-a is, a codexből kimaradhatott volna. A 116. §. a házasfelek mindenkori életviszonyaitól függően azt irja elő, hogy a nő a háztartásban a házimunkák elvégzésére köteles; köteles továbbá férjét a keresetében közremunkálásával támogatni, sőt önállóan keresni is és a házassági terhek viseléséhez egyéb jövedelmeiből, a méltányosság szerint hozzájárulni. A házasélet ügyeiben döntő szóval intézkedő férj tehát feleségét munkára, szolgálatvállalásra, kereső foglalkozásra kényszerítheti; keresetéből a házasélet terheihez részt követelhet — már amennyiben mindezt a bíróság, a felek életviszonyai és méltányosság alapján adott esetben helyesnek találja. Marasztaló ítéletének azonban nyilván csak a különvagyonnal vagy keresettel rendelkező nő esetében lehet foganatja, ele a munkára való rászorítás, avagy a kötelező keresőfoglalkozás tekintetében, — más sanctio, mint amennyit a házassági törvény 80. a) pontja adhat: nem képzelhető el. Mindezen rendelkezések olvasásakor akaratlanul is az a benyomásunk támad, hogy a javaslat, amikor lényegükben inkább erkölcsi természetű félrendszabályaival a házassági életközösség belső tartalmát törekedett mintegy gazdagabbá tenni s egyes vonatkozásait jogparancsök formájában megrögzíteni: attól a történelmi szellemtől, mely házassági jogunknak a személyes hatályokra vonatkozó részét eleddig betöltötte, tulajdonképpen eltávolodott. Hogy ez az „előrefejlesztés" szerencsés-e vagy nem! csak a jövő fogja megmutathatni.