Polgári jog, 1930 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 4. szám - Megjegyzések a magánjogi kodexjavaslathoz

124 állhatnak elő, ha pl. a kispolgári állású férjjel előkelő születésű feleségét állítjuk szembe. A mai jog a férjtartás problémája körül mindenképpen óvatosabban jár el. A férjnek ahhoz való jogát nem decretálja, sem annak előfeltételeit meg nem szabja s a kérdéses intézmény megrögzítéstől tartózkodik. E helyett a. bíróra, bízza, hogy a netalán valóban kirívó esetekben férjtartást állapíthasson meg, tekintettel oly körülményekre, melyek az aequum jus szerint is concreto mérlegelhetőknek látszanak; — de nem a férjet, de lege illető tartásjog alapján, hanem abból kifolyólag, hogy a házasfelek egymást az élet utain önzetlenül támogatni, gyámolítani kötelesek. A férjtartás törvénybeiktatását már csak azért is mellőzendőnek kell tartanunk, mert annak eléggé súlyos természetű logikai következményei is vannak. Ezektől a további okszerű következményektől pedig maga a javaslat riaszt vissza, mikor 118. !§-ában a tényleges különélés alatti férjtartást is codificálja. A 118. 1. és 3. bekezdésének alkalmazásával t. i. a dolog úgy alakul, hogy az önhibáján kívül különélő férjnek a felesége az illendő tartást (117. '§.) annak törvényes mértéke szerint közös háztartáson kívül, hónaponként előre fizetendő pénzbeli járadékban köteles szolgáltatni. (118. 3-ik bekezdés, 1. mondat: „Az első bekezdés megfelelően áll a feleséget terhelő eltartási kötelezettségre".) De ha a férj, erkölcsileg vétkes magaviseletével a házasság ideje alatt önmaga okozta, hogy eltartásra szorul: úgy nem a 117. §. szerinti tartást, hanem csak az úgynevezett „múlhatatlanul szükséges szűkös tartást'' igényelheti, sőt ettől is elesik, ha arra erkölcstelen életmódja vagy felesége ellen elkövetett súlyos bántalmazás miatt méltatlanná vált. Utóbbi esetben legfeljebb csak a megbocsátás védheti meg. Részletekbe elmélyülő szabályozásnál a codificátort, vagy a tapasztalat, vagy a képzelő erő vezeti, mely utóbbinak az a veszedelme, hogy az elgondolásban megkonstruált „jogesetek" ingoványában a tapasztalatból leszűrt általános elvek elvesznek, elértéktelenednek s a törvény holt betű marad, mely az élettel kapcsolatban maradni képtelen. Az imént ismertetett rendelkezésekkel is úgy áll a dolog, hogy gyakorlati értékük illusztrálására mesterségesen kell példát construálnunk. Tehát: férj és feleség egyformán gyári munkások. A férj iszákos életmódjával vagyonát — ha volt — elveszti, de elveszti ugyanazon okból munkáját is. Vagyon- és keresetképtelenné válik. Ha a felesége ezért az életközösséget erőszakosan megszakítja, férjét magától elűzi: a