Polgári jog, 1930 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 4. szám - Megjegyzések a magánjogi kodexjavaslathoz

123 jogunkba 117. <§-ával és a 118. §. ezt kiegészítő rendelkezéseivel, t. i. a férjtartást. Nem vitatható ugyan, hogy a férjtartás gondolata a szórványosan a mai gyakorlatban is itt-ott felütötte a fejét. A leghatározottabban kétségbe kell vonnunk azonban azt a feltevést, hogy a férjtartás intézményét véglegesen kialakult szokásjog támogatná. Ehhez képest az ^ sem állhat meg, mintha a javaslat ebben a vonatkozásban is az élőjogot vette, vagy vehette volna át. A férjtartás intézményes biztosítása szöges ellentétben áll a férj 112. i§. szerinti domináns joghelyzetével. Ez a joghelyzet egészen a „férji hatalom" impresszióit kelti fel; hogyan lehessen hát a mindenben döntésre jogosult férj eltartását az e hatalom alá vetett nő vállaira áthárítani? Igaz ugyan, hogy a 117. a feleséget csak az olyan férj eltartására kötelezi, aki vagyontalan és keresőképtelen, vagy „általában" olyan, aki önmagát eltartani — és így ugyanakkor a nőtartást is kiszolgáltatni nem képes. S ha önként felvetődik a kérdés, hogy az ilyen férjnek is van a 112. ^. szerint férji hatalma vagy nincs? a javaslatból alig lehet másra, mint az igenlő válaszra, vagyis arra következtetnünk, hogy a kitartott, mindenre képtelen férj is élhet a házasélet összes ügyeiben a 112. §. adta hatalmi jogokkal. A mai szokásjog szellemétől mindez teljesen idegen s ha. az elnyomorodott férj tartásra szorulásának legkirívóbb, extrém eseteiben a jólkereső és vagyonos asszonyt kivételesen rá is szorította gyakorlatunk arra, hogy férjéről gondoskodjék: azért az ilyen egészen különleges jelenségekre alapított általánosítást mindig elkerülte s óvakodott a férjtartást élesen kiépíteni s a házasság joghatályai közé intézményesen bekebelezni. —• .Mintha a javaslat is érezte volna idevágó rendelkezéseinek ingatag bázisát; — legalább erre látszik visszavezethetnek az az enyhítésszámba vehető különbség, amely a 113. i§-nak a férjet terhelő és a 117. §-nak a nőt terhelő tartási kötelezettsége mértékében érvényesül. A férjet terhelő nőtartás t. i. a férj társadalmi állásához, vagyonához és keresőképességéhez simuló illendő tartás. A nőt terhelő férjtartás ellenben kevesebb. Vagyis, mértéke csak a nő saját vagyonához és keresőképességéhez, valamint társadalmi állásához igazodik; — a férj társadalmi állása azonban a figyelembeveendő mozzanatok közül kimarad; — erre figyelemmel lenni nem kell. Ám ennek az inkább csak elviieges enyhítésnek is elvész minden jelentősége, ha a nő véletlenül a férjéét meghaladó társadalmi állást vagy rangot élvez születésénél fogva, melyet férjhezmenetelekor természetesen nem vesztett el.— Ilyen kivételes esetekben egyenes groteszk eredmények is