Polgári jog, 1930 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 4. szám - Megjegyzések a magánjogi kodexjavaslathoz

alatti nőtartásról rendelkezik. Ez a rendelkezés a mái joggal teljesen azonos felfogást mutat. A tartásnak illőnek, a közösháztartásban kiszolgáltatottnak s a férj társadalmi, vagyoni állásához és keresetéhez méretezettnek kell lennie. Mindössze némi terminológiai újításról beszélhetünk csupán, amennyiben a megszokott „együttélésalatti nőtartás" helyébe a „közös háztartáson belüli" nőtartás lépett. Ez az újítás is azonban magyarázatot talál a 118. §. „közösháztartáson kívüli" nőtartásban, mely alatt a javaslat szerint a mai „tényleges különélésalatti" nőtartás értendő. A nőtartás tartalmi részletezését (lakás, ruházat, élelmezés, gyógyíttatás, szellemi szükségletek kielégítése, s idetartozik voltakép az eltemettetés is) a javaslat mellőzi; de miután a 118. §. havonként előre, s pénzbeli járadékban szolgáltatandó házonkívüli tartásnak mértékét a javaslat szintén a rendes nőtartás mértéke szerint (tehát a 113. előírásának megfelelően) állapítja meg: a részletezés szüksége elesik és a gyakorlatban bajt nem okozhat. Egyébként a házonkívüli nőtartás is egészen a mai szokásjog keretei között nyert szabályozást. Élőfeltételei a mai jogéival azonosak maradnak. A különélésben t. i. a. nő nem lehet vétkes; ha vagyoni és kereseti viszonyai megfelelőek, a férj a tartás alól felmenthető; valamint elesik a nő a tartástól akkor is, ha különélése alatt erkölcstelen életmódot folytat, vagy férje ellen súlyos bántalmazást követvén el: a tartásra méltatlanná vált.. Bizonyos és a szabályozás fővonalaira belől érvényesülő nüancebeli különbségek azonban a javaslat kontemplálta, rendezést a mai szokásjogtól némikép mégis eltávolítják, még pedig határozottan előrefejlődő irányban és az intézmény „aequum jus" jellegének élesebb kidomborításával. Tagadhatatlan ugyan, hogy a bíró ma is pontosan mérlegeli a különélés alatti nőtartás megítélésénél az érdekeltek vagyoni helyzetét, hiszen ezt már a tartási összeg utólagos leszállításának, illetőleg felemelésének lehetősége is igazolja. A codex azonban a 118. 2-ik bekezdésében pontos és plasztikus zsinórmértéket ad a kezébe, amilyen a mai, kissé formalisztikus gyakorlatban rendelkezésére nem áll. Az idézett 2-ik bekezdés főmondata t. i. a házonkívül tartás 113. szerinti mértékének „megfelelő hozzájárulássá" való lekorlátozását teszi lehetővé, ha a nőnek van vagyona és a férj teljes felmentését arra az esetre engedi meg, „— ha mindkét Jiázastárs szükségleteit, valamint vagyoni és kereseti viszonyait figyelembe véve, a méltányosság ezt kívánja''. Egészen új intézményt iktat be a javaslat magán-