Polgári jog, 1930 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 4. szám - Megjegyzések a magánjogi kodexjavaslathoz

118 mutat, hogy éppen azok az eredeti intenciók, melyekkel a törvényhozó a házasságok szilárdságát akarta biztosítani : hovatovább kevésbé érvényesülnek. — Ezek az intenciók szorították ki annak idején a bontó okok sorából a korábbi házassági jogok némelyikének egyébként nehezen bizonyítható „insuperabilis aversio vei invincibile ódium" bontó okát — és ma — a házassági törvény 77. §. a:/, pontja alapján százával bontják fel 8—10 nap leforgása alatt az élet egész tartamára kötött, az elvileg felbonthatatlan házassági kötelékeket. Ezen a téren a gyakorlat, a mult ominózussá vált „erdélyi házássága?"-nak bizonytalanság rekordját már messze túlhaladta. Ideje volna tehát a házasság védelmére, legalább az eljárásban, újabb és erőteljesebb garanciákról gondoskodni. Szinte kellemetlen kimondani, de mégis úgy van, hogy a viszonosság hiányában el nem ismert szovjet-házasságok szabad beleegyezéssel való könnyű és gyors felbontása — lényegben alig különbözik a 77. § a) pontja alapján tüneményes sietséggel felbontott házasságoktól, — csakhogy míg amott a dolog őszinte nyíltsággal történik — addig itt, az érdekelt felek közös megegyezése azok mögé az eljárási formák mögé bújik meg, melyek a törvény előírásai pontos megtartásának látszatát keltik, valójában pedig az ii: fraudem legis agere-nek tipikus példányképei. Házassági törvényünk nemzetközi magánjogi vonatkozású rendelkezései is jobba cián elvesztették már aktualitásukat és így revízióra szorulnának. Mind ennek ellenére alig tagadható igazság, hogy a javaslat bölcsen járt el, mikor egyebet, mint az 1894:XXXI. törvénycikket inkorporáló rendelkezést nem vett fel magába, s bele kell nyugodnunk abba, hogy jövő magánjogi kódexünkben a házassági jog legfontosabb intézményeit egyedül a 110. fogja képviselni. Annál többet és jobbat igyekezett adni a javaslat második címe II. fejezetében, holott is a házasság jogi hatályait általában tette rendezés tárgyává. Azt, amit a javaslat a házasság jogi hatályai alatt általában ért: a megszokott rendszer eleddig, mint a házasság személyi joghatályait tárgyalta végig, ellentétbe állítva őket a vagyoni vonatkozásokban megnyilvánuló következményekkel. Egy lényeges eltéréssel azonban; — nevezetesen, a 112—14. §-ok az általános joghatályok körébe a házastársak (illetőleg jegyesek) közti azokat a jogügyleteket is bevonják, melyeknek „secles materiae"-je tulajdonképpen a „házassági szerződések" tanához volna helyesebben átutalandó. Vagyoni vonatkozása van ezenfelül, kétségkívül, a tartás