Polgári jog, 1930 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 2-3. szám - Biztosítási díj mint dologi teher

97 sem cimtábláin nem lehet föltiintetni azt a már körülmé­nyességénél fogva ie furcsa megjelölést, hogy „a biiák és ügyészek részére megállapított fizetések II., EEL vagy IV. osztályának a jellegével íölruházott biró vagy ügyész". Ily körülmények közt a magasabb fizetési osztály jellegének az adományozása arra az eredményre szorít­kozik, hogy a hivatalbelí altisztek megnagyságolják, mélióságolják vagy kegyelmesuramozzák az illető birót vagy ügyészt. A ci madományozá soknak érvényben levő rendszere a hivatalos érintkezésben a közönségnek is elég kellemet­lenséget okoz. A hivatali ajtók cimtábláin látható meg­jelölések, mint biró, alelnök, elnök, tanácselnök, másod­elnök stb. nem nyújtanak alapot: annak a megállapítá­sára, hogy az illető birót a tekintetes, nagyságos, méltó­ságos vagy kegyelmes cirnzés illeti-e, miért még a leg­kisebb vidéki járásbíróság bírája is lehet méltóságos, sőt tekintetes is. Sértődés lehet már abból is, ha az ember, nem tudván milyen címzés illeti a bírót, a jelzőt a meg­szólításnál teljesen mellőzi, viszont azzal sem akar az ember meghántást okozni, hogy nagyobb vagy kisebb címzést alkalmaz, mint a milyen a birót megilleti és igy a kényelmetlen helyzetek napirenden vannak. Ezek a fonákságok természetesen komikumot is termelnek. A lakl'érméltóságost például még hivatal társai is megmoso­lyogják, különösen azok, akik még nincsenek hasonló hajrán, vagy már biztosabb révbe jutottak. Teljes mértékbein osztjuk azoknak a véleményét, akik azt tartják, hogy hiúsági kérdéseket nem érdemes komolyan tárgyalni, és hogy a cimkórságból való kigyó­gyulásra a nevetségessé válás á legbiztosabb orvosság, tehát kár a folyamatban levő irányzatnak útját állani. Azoknak is igazuk van, akik azt tartják, hogy a címek és rangok lejáratása azzal következik be leghamarabb, ha. a. kitüntetések a lehető legáltalánosabbakká válnak, vagyis ha mindenki méltóságos vagy kegyelmes lesz, akkor senki sem fog e címek után törtetni. Ámde a birói kart, hivatására való tekintettel mindnyájunk érdekében, hagyjuk ki ebből a játékból. Ha már a cinnek és a rangok az állami életben mel­lőzlutet lenek és ha a kitüntetéseket az igazságszolgálta­tásban sem lehet nélkülözni, akkor legalább olyan rend­szerről keliene gondoskodni, amely szerint az adományo­zott eim nem nyilvánul nevetésre ingerlő cikornyás körülírásban, hanem a nyilvánosság számára érthetően szabatos rövidséggel, akként jut kifejezésre, hogy azt a kitünteteti biró vagy ügyész röstelkedés nélkül viselhesse. A. E.

Next

/
Thumbnails
Contents