Polgári jog, 1930 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1930 / 2-3. szám - Biztosítási díj mint dologi teher
97 sem cimtábláin nem lehet föltiintetni azt a már körülményességénél fogva ie furcsa megjelölést, hogy „a biiák és ügyészek részére megállapított fizetések II., EEL vagy IV. osztályának a jellegével íölruházott biró vagy ügyész". Ily körülmények közt a magasabb fizetési osztály jellegének az adományozása arra az eredményre szorítkozik, hogy a hivatalbelí altisztek megnagyságolják, mélióságolják vagy kegyelmesuramozzák az illető birót vagy ügyészt. A ci madományozá soknak érvényben levő rendszere a hivatalos érintkezésben a közönségnek is elég kellemetlenséget okoz. A hivatali ajtók cimtábláin látható megjelölések, mint biró, alelnök, elnök, tanácselnök, másodelnök stb. nem nyújtanak alapot: annak a megállapítására, hogy az illető birót a tekintetes, nagyságos, méltóságos vagy kegyelmes cirnzés illeti-e, miért még a legkisebb vidéki járásbíróság bírája is lehet méltóságos, sőt tekintetes is. Sértődés lehet már abból is, ha az ember, nem tudván milyen címzés illeti a bírót, a jelzőt a megszólításnál teljesen mellőzi, viszont azzal sem akar az ember meghántást okozni, hogy nagyobb vagy kisebb címzést alkalmaz, mint a milyen a birót megilleti és igy a kényelmetlen helyzetek napirenden vannak. Ezek a fonákságok természetesen komikumot is termelnek. A lakl'érméltóságost például még hivatal társai is megmosolyogják, különösen azok, akik még nincsenek hasonló hajrán, vagy már biztosabb révbe jutottak. Teljes mértékbein osztjuk azoknak a véleményét, akik azt tartják, hogy hiúsági kérdéseket nem érdemes komolyan tárgyalni, és hogy a cimkórságból való kigyógyulásra a nevetségessé válás á legbiztosabb orvosság, tehát kár a folyamatban levő irányzatnak útját állani. Azoknak is igazuk van, akik azt tartják, hogy a címek és rangok lejáratása azzal következik be leghamarabb, ha. a. kitüntetések a lehető legáltalánosabbakká válnak, vagyis ha mindenki méltóságos vagy kegyelmes lesz, akkor senki sem fog e címek után törtetni. Ámde a birói kart, hivatására való tekintettel mindnyájunk érdekében, hagyjuk ki ebből a játékból. Ha már a cinnek és a rangok az állami életben mellőzlutet lenek és ha a kitüntetéseket az igazságszolgáltatásban sem lehet nélkülözni, akkor legalább olyan rendszerről keliene gondoskodni, amely szerint az adományozott eim nem nyilvánul nevetésre ingerlő cikornyás körülírásban, hanem a nyilvánosság számára érthetően szabatos rövidséggel, akként jut kifejezésre, hogy azt a kitünteteti biró vagy ügyész röstelkedés nélkül viselhesse. A. E.