Polgári jog, 1930 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 2-3. szám - Biztosítási díj mint dologi teher

88 annak dacára megállapította az autóvezető gondatlanságát, hogy a kocsi 2 méteren belül megállítható volt; ahol még figyelembe veendő az is, hogy ezen utóbbi esetnél — ellentétben a mi esetünkkel — gázolás — tehát a kocsi fékezését gyorsító körülmény, — nem is Eongütt fenn. A gázolás utáni 3—4 méteren át való futásból tehát, ismétlem, nézetem szerint megállapítható lett volna az, hogy a soffőr nem alkalmazta, az adott körülmények által indokolt szigorú gondosságot ; minthogy pedig birói gyakorlatunk szerint — egyezően a. német törvénnyel és az osztrák gyakorlattal is — a sérült hibája csak akkor zárja ki a gépjármű üzembentartójának objektív felelősségét, ha a vezető minden gondossági követelménynek eleget tett, az adott esetben a sérült kizárólagos hibája, alapján hozott elutasító ítélet bizony aggályosnak látszik. Meggondolásra késztet azonban a kö\etkező is: birói gyakorlatunk szerint — egyezőéin a Eeiehsgericht állandó gyakorlatával — a. sérültnek a veszélyes üzem által okozott megzavafodásában elkövetett, hibája — még ha kizárólagos is — nem zárja ki a veszélyes üzem objektív felelősségét, mert a veszélyes üzeni, jelesül a gépjármű, zöreje, sebessége, alakja stb. által a járókelőkben előidézhető megzavaródás fokozottabb valószínűsége épen egyike azoknak a veszélyességi elemeknek, melyek az objektív felelősség alkalmazását indokolják. A konkrét esetben az Ítéleti tényállás elfogadja ugyan azt, hogy a sérült a villamos rácsengetése által előidézett zavarában ugrott az nttestre, de ezt az exknlpáló mozzanatot ellensúlyozva látja azáltal, hogy sérült a közlekedési rendőr tiltó jelzésének dacára lépett az úttestre. A tényállás szerint a sérült a jelzést nem látta, mert ő a villamosról leszállva, a villamos mögött (és a következő villamosvonat előtt) lépett ki az úttestre; ha tehát a Curia ennek dacára, vétkességül rója fel a jelzés figyelmen kívül hagyását, ez azt jelenti, hogy a forgalmi szabály, ill. intézkedés ellen vétést objektív alapon bírálta el, a sérült szubjektív vétkességének elbírálása nélkül, amely utóbbi pedig minden valószínűség szerint azt az eredményt hozta volna, hogy sérült, mint falusi ember részéről nem volt vétkes gondatlanság annak elmulasztása, hogy meggyőződjék arról, vájjon az úttest túlsó oldala felé nyitva van-e a forgalom vagy s-m. Én éppen ezen a ponton, hogy l. i. a sérült javára szolgáló megzavaiodás a, sérült hibájának szubjektív vizsgálata nélkül hagyatott figyelmen kívül, érzem az ítélet méltányosságát vitathatónak. Az ítélet indokolásának az a motívuma, hogy „(sérültnek), mint falusi embernek, még fokozottabb óvatosságot kellett volna kifejtenie a neki szokatlan nagyvárosi forgalom közepette" kétségkívül bölcs és helytálló; ámde nem szabad figyelmen kivül hagyni azt, hogy nálunk