Polgári jog, 1929 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 2. szám - A közszerzemény és a Magánjogi Törvénykönyv

70 egész nap a pult mellett dolgozik az urával . . . Lehet-e ezekben az esetekben bárkinek is kifogása az asszonynak a közszerzeményben való részeltetóse ellen'? Ugy-e nem!'? Tehát nem a születési vagy foglalkozási előjog szemüvegén kell ezt a kérdést de lege f erenda nézni, hanem a gazdasági együttműködés szemszögéből kiindulva. Kétségtelen, hogy a probléma súlypontja az intelligens középosztályra esik és itt láthatjuk a legkirívóbb ellentéteket és igazságtalanságokat. Mert legyünk őszinték: a mai középosztály asszonyai — tisztelet a kivételeknek —igazán nem fejtenek ki férjük üzletében, foglalkozásában stb. semmi néven nevezendő olyan tevékenységet, amely indokolttá tenné a közszerzeményben való részesedésüket, Annak a fogorvosnak, aki egész nap a fúró mellett görnyed —- mialatt felesége a pamlagon Dekobra-regényt olvasva heverész és még a háztartásban sem igen tevékenykedik, hanem a cselédek intéznek mindent — igazán nem lehet igénye még arra a puszta szóra sem, hogy ő „közszerző". Vagy pedig mi alapon formál a közszerzeményhez igényt annak a nagykereskedőnek a felesége, aki addig, amíg a férj a szorgalmával és a saját erejével teremtett cégében a napi ezer gondok közepette rontja egészségét — azalatt kirúzsozott arccal és sealskin bundában a korzón, a Gerbaud és a divatszalonok között éli le léha kis üres életét? De a közszerzeménynek a házassági vagyonjogi kérdésen túlmenő hatása is van. Nézzük elsősorban a bontó Ítélet esetét. Pld. egy gazdag gyáros neje házasságtörést követ el, tehát megvalósítja a legdurvább bontó okot. A házasságot a nő vétkességének kimondása mellett fogja felbontani a bíróság, tartásdíjra nincs ugyan igénye, azonban egyszerűen igényelheti a férj egész vagyonának a felét közszerzemény cimén. Egy olyan vagyonnak, amit a férj szorgalma, tudása teremtett meg és amely vagyon létrehozásának érdekében a nő még csak egy levelet sem irt meg. Most már ebből a lehetetlen helyzetből nem egyszer az következik, hogy boldogtalan házassa gok csak azért maradnak fenn, mert a vétlen férj, gazdasági romlásba kerülne, ha vagvonának felét cégéből vagy üzletéből ki akarná venni. Ez pedig egyenesen erkölcstelenség! A Magánjogi Tkönyv tervezetének 161. §-a. csak abban az egyetlen egy esetben fosztja meg a házastársat a közszerzemény igényétől, ha házastársának életére tört. Ez azt hiszem, hogy édes-kevés kivétel és itt az érdemetlenség egyéb eseteinek és a vétkességnek is helyt kellene foglalnia, Örökjogi kihatásában pedig szintén nincs sérelem. Hn. nincs lemenő — végintézkedés hiányában — amúgy