Polgári jog, 1929 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 2. szám - A közszerzemény és a Magánjogi Törvénykönyv

71 is beáll a hitvestárisi örökösödés, ha pedig van ivadék, ugy ott megvan az egészre az özvegyi haszonélvezeti jog és a gyermekek érdekében is helyesebb, ha együtt marad az egész vagyon és nem adatik mód arra, hogy a könynyelmü anya elköltse a kizárólag az apa által létrehozott vagyon felét. Revizió alá kell vennünk téhát a Magánjogi Tkönyv III. fejezetét, amely a közszerzemény kérdését ennek az intézménynek legteljesebb általánosításával oldja meg és ehelyett szerény véleményem szerint a leghelyesebb volna az a megoldás, hogy a házastárs közszerzeményi igényét ahhoz az egyszerű alapfeltételhez kössük, hogy fejtett-e ki tevékenységet házastársának kenyérkeresői munkájában. Ez természetesen nem zárja ki a felek ellenkező irányú megállapodását. Bizonyos vagyok abban, hogy sokan az általam is igen nagyrabecsült női nem elleni támadást fognak látni ebben a cikkben, de én mégsem birok női-jogcsorbitást felfedezni ebben, mert: a nő különvagyona sértetlen marad; ha gazdasági tevékenységet fejt ki a férjjel együtt, ugy megkapja tulajdonul a közös vagyon felét; a házasság tartama alatt — és ha nem az ő vétkességéből bontatott fel a házasság — azután is, természetbeni illő tartást és ellátást kap; halál esetén —• gyermekek nem létében — hitvestársi örökösödési jogot ab intestato; gyermekek létében pedig az egészre özvegyi haszonélvezeti jogot. Hol van itt jogfosztás? A külön perbeli bizonyitás kérdése sem okozna nehézséget, mert hisz a gyakorlati életben a nő nem igen kerül abba a helyzetbe, hogy birtokon kivül kellene közszerzeményi jogaiért küzdeni, mert bontóper esetén ezt a kérdést a bontó per során tisztázhatja, a férj halála esetén pedig ö, akit ex lege özvegyi haszonélvezeti jog illet meg — rendszerint benn is marad birtokban s igy vele szemben a birtokban nem lévő ellenérdekű felet utasítják perre. Bizonyára szociális szempontokat is nekem fognak szegezni, meg azt, hogy a mai gazdasági helyzet meg sem engedi, hogy a nők tömegesen kenyérkereső pályára lépjenek, de én a mai társadalom erkölcsi struktúrájából azt látom, hogy a honorátioroknál — ahol a nő eddig sem volt közszerző — a feleségek erkölcsi világ-nézete általában magasabb nivón mozgott, mint teszem a merkantil körökben, ahol a nő minden külön ellenszolgáltatás nélkül ex lege szerzőtárs volt s ebbeli helyzetére támaszkodva pedig sokkal könnyebben hajlott házassági bontóokok megvalósitása felé. Erkölcstelenségeket pedig modern törvénykönyvnek nem szabad védeni. Di, kisleéli Szálay Zoltán,