Polgári jog, 1929 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 2. szám - A nemi erkölcs a bíróság ítélkezésében

62 hagyás nélkül is érvényesítheti, épen ugy arról le is mondhat és ez esetben ő már fel nem léphet, a gyermek azonban igényét még mindig érvényesítheti (Kúria 302/901). A férfi tartásra kötelezettségének indoka röviden az, hogy a gyermeket el kell tartani, ez fontos közérdek is és mivel a gyermek születése által az anyának helyzete a gyermek eltartása folytán megnehezült, méltányos, hogy a tartáshoz az járuljon hozzá, ki cselekményével szintén oka ennek a tehertöbbletnek. A szülési és a szülés előtti és utáni költségeknek a nö részére való megtérítése szintén ebből a gondolatból és a gyermekvédelem szükségességéből indul ki. A fenti tartási igény kivételével a házasságon kívüli nemi viszonyból eredő igényektől a turpis causa alapján a jogsegélyt a limine megtagadták, e téren a jog a feleknek védelmet nem nyújtott. A Kúria gyakorlata szerint az ágyassági viszony a jó erkölcsökbe ütközik, annak létesítésére, fenntartására vonatkozólag a felek valamelyike, sőt harmadik személyek által tett Ígéretekből sem jogot sem kötelezettséget származtatni nem lehet, (így Kúria P. III. 8080/1926.) Az utolsó évek gyakorlatában áttörte bizonyos mértékben a turpis causának feltétlen uralmát a magánjogi csábitás fogalmának kifejlődése. Az állandó bírói gyakorlat szerint kártérítési követeléssel léphet fel a nő akkor is, ha a közösülésbe beleegyezett és büntetőjogi beszámítás alá eső cselekmény nem forog fenn, de csak akkor, ha a férfi egy tisztességes nő tapasztalatlanságát felhasználva, akár házasság igérése, akár más a nő akaratelhatározását lényegesen befolyásoló körülmény kihasználásával (pl. függő viszony) bírja rá a nőt a nemi közösülésre. (így pl. Kúria P. III. 6953/1927.) A csábitás magánjogi értelemben való megáll apitásához tehát szükséges a nő akaratelhatározását a nemi közösülésbe való beleegyezésnél lényegesen befolyásoló körülmény és hogy a nő tisztességes és tapasztalatlan legyen. Az utóbbi kellék annyiban van kapcsolatban az előbbivel, hogy a tisztességes és tapasztalatlan leánynál olyan megtévesztés is hat, ami a tapasztaltnál nincsen hatással. A lényeges tehát az, hogy a férfi a közösülésbe való beleegyezést valami lelki kényszer (függő viszony) vagy megtévesztés (házassági Ígéret) által eszközli ki és így a nő akarata korlátozva van, hozzájárulása csak látszólagos. „Si liber íuissem noluissem, tamen coactus volui". A kártérítés alapja magánjogi delictum. Vizsgáljuk meg kissr alaposabban ezt a jogi szerkezetet. A házasságon kívüli nemi érintkezés egy leány részéről •— turpis causa. Ez a turpis causa megmarad akkor is, ha házassági ígéret alapján teszi. A társadalmi