Polgári jog, 1929 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 2. szám - Megjegyzések a magánjogi codex-javaslathoz

56 ság belátására, az esel körülményeinek, vagy „fontos okoknak" konkrét mérlegelésére bizza a felmerült kérdés eldöntését, illetőleg ezeknek a mozzanatoknak valamelyikére nyomatékosan ráutal: ott a méltányosság szerint kell határozatot hozni. A 4. §. szintén a svájci codexböl vétetett át s annak 4. cikkelyével azonos. A méltányosság a jog szigorán innen áll. Feloldja a biró kezét a törvény merev alkalmazásában megvalósuló megkötöttség alól és teret enged a szabályokon túlnőtt mindennapi élet emberséges érzésekből s erkölcsi megfontolásokból fakadó kívánságainak. Tulajdonképpen minden magánjogban a rendelkezések színező és okadatoló háttereként ott kell lennie a méltányosság gondolatának. Bátor tételezése —• amint azt a javaslat és a svájci codex teszik — egyik legfontosabb emeltyűje lesz a jog fejlődésének és rugalmas simulékonyságának, valamint ellensúlyozója annak, hogy a törvénykönyv a jogéletet túlságosan megmerevíthesse. A hermeneutika vezető szempontjait az 5. §. foglalja össze egy plasztikus, rövid tételben, mely a gondos szövegezésnek és praecizitásnak valóban példányképül szolgálhat és a grammatikai és logikai magyarázat eszközei cumulativ alkalmazásának előírásával annyira rugalmasan állítja fel rendelkezését, hogy abba a tudomány és gyakorlat műhelyeiben kidolgozott magyarázati szabályok mind beleférnek. Szinte szükségtelenné válik ezzel az analógiáról rendelkező következő §. (a 6-ik), mely lényegileg véve az interpretatio extentivának a tudomány megállapításai figyelembevételét is előiró codifikálását jelenti. Ez lesz az oka annak is, hogy a 6. §. az analógia legis-t megemlíteni feleslegesnek tartotta. A bevezető szabályok legutolsója. (7. §.) a jogforrások tanát érintő azt az egyetlen rendelkezést tartalmazza, hogy a „törvény" kitétel alatt a javaslat — hacsak kifejezetten ellenkezően nem intézkedik — a törvényerejű szokást és az „egyéb jogszabályokat" is érti. Miután pedig tagadhatatlan, hogy javaslatunk első hét szakaszával a svájci codex nyomába lépett, visszautalva az eddig röviden már érintett eltérésekre még a következők felemlítése látszik érdemesnek: Helyes, hogy a jogforrások tanának tüzetes feldolgozásától javaslatunk eltekintett, s azt egészben a közjogra s emellett a tudományra, valamint az annak eredményeit értékesítő gyakorlatra hárította át. Hiszen már az alapkérdés is, hogy mi a „jogszabály": lényedében nem magán- hanem államjogi probléma. Érdekes azonban, hogy a javaslat szerkesztői az ép megérintett kérdésnél, mi módon emancipálták magukat a svájci