Polgári jog, 1929 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 2. szám - Megjegyzések a magánjogi codex-javaslathoz

57 minta hatása alól. A svájci codex 1 articulusa öleli magába t. i. azt az anyagot, amit a magyar javaslat 5—7. §§-ai elemeiben szétbontva tárnak elénk. A svájci 1. cikkely azonban a maga lenyűgözően tökéletes szerkezetében és bátorságában a mi három szakaszunknál sokkal többet mond. Első bekezdése: „Das Gesetz íindet auf alle Rechtsfragen Anwendung, für die es nach Wortlaut oder Auslegnng eine Bestimmung enthált" egyetlen szóval incorporálja a tudomány mindenkori állása szerinti joghermeneuhika szabályait, s ezzel többet vészen fel, mint a mi javaslatunk 5 §-a, de felállítja egyúttal a bevezető résszel ellátott codexnek a jogalkalmazást érintő azt a legelső tételét is, mely a magvar javaslatból hiányzik, bár az ily módon elfogadott codificatorius technika szempontjából voltakép nem volna mellőzhető. Kifejezett törvényes jogszabály nem létében a svájci codex, mint másodlagos forrásra, a szokásra utal; a mi javaslatunk 7. §-a ezzel szemben nemcsak a szokást, hanem az „egyéb jogszabályokat" is a törvénnyel egyenlő jogforrássá emeli — és itt, mert hazai jogfejlődésünk ujjmutatását tartotta követendőnek, kétségkívül a helyesebb utat, a megfelelőbb megoldást választotta. Az „egyéb jogszabályok" kitétele alatt pedig mai jogforrás rendszerünknek azokat az értékes kútfőit kell értenünk, melyek jogfejlesztő és jogalkotó érvénvesülése elébe az uj törvénykönyv sem fog sorompókat állítani. Eltekintve a döntvényeknek a szokásjogon át megvalósuló nagy jelentőségétől, főleg a helyhatósági statútumokra és a rendeleti jogra gondolunk. — Az uj magyar javaslat az 1848 előtti magánjognak a mai helyhatósági jurisdictiot messze meghaladó egyetlen még érvényes statútuma maradványát, a jászkún különjogot, eltörölte s ezzel a particularismusban távolról sem érte el azt a fokot, melyet a svájci kódex 5 és 6 cikkelvei az állam kantonális alkotmányára tekintettel engedélyezni voltak kénytelenek. Mig tehát Svájzban a kantonok résszerü jogalkotása a forgalmi jogba is mélyen benyúló változtatásokat teszen lehetővé, — addig jövendő magániogunkat a helyi statútumok csak az 1886:XXI. és XXIT. cikkek kertéi között érinthetik. Lényeges az eltérés a svájci codex 1. cikkely 2-ik bekezdés 2-ik mellékmondata és 3-ik bekezdése — s ezekkel szemben a magyar javaslat már érintett 6. §-a között. A mi javaslatunk a törvény által nem rendezett kérdésekben a bíróságot a hazai jog szellemének, a jog általános elveinek és a tudomány megállapításainak figyelembevételére utalja. Ezzel a rendelkezéssel az analógia juris-t cikkelyezi be azzal az értelmezéssel, amint róla a