Polgári jog, 1929 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 2. szám - Megjegyzések a magánjogi codex-javaslathoz

55 mány, de főleg a jogalkotás szempontjából a 2. §. elemzése és a jogrendszer egészen áttekintő synthetikus tárgyalása a legszebb és leghálásabb feladatok közé tartozik. A 3. §. a cselekmények jóhiszeműségtől feltételezett joghatásait érintve meg: a jóhiszeműség vélelmét állítja fel s ezzel a 2. §. gondolatát továbbfejti. A mai doktrína tanítása szerint — és a javaslat felfogásában is — jogi cselekmények azok a cselekmények, melyekhez a törvény (értve a kifejezést a javaslat 7. §-ának érintett terminológiájában) joghatásokat fűz. Amint fentebb jelezve volt, a bevezető szabályoknak a cselekmények jóhiszeműségét vélelmező ennél a rendelkezésénél lehetett volna nemcsak a „jogi cselekmény", hanem a „cselekvőképesség'1 fogalmát is, legalább azzal az indirekt módszerrel, amint ezt az 1. §. a személyiséggel tette, beilleszteniük. A cselekvőképességről címzett I. Fejezet, 1. alcim 9. §-a t. i. — holott a kérdés sedes matériáé-je van — a meghatározás elöl egészen kitér, bár arra szükség volna éppen azért, mert a cselekvőképességi fokozatok három főkategóriája a kivételek nagyszámú s részben egészen uj szövevényében oldódik szét s ha a személyiségnél és jogképességnél a javaslat a körülírást helyénvalónak találta: ugyanezt a cselekvőképesség, sőt a jogi cselekmény kérdésében is megtehette volna. A jogellenes cselekmények tana igy, az osztrák polg. törvénykönyv mintájára, a cselekménvekre vonatkozó egységes szabályozástól teljesen különválik és a kötelmi jog kizárólagos intézmény világában merül el, A svájci törvénykönyv 12. §-a a mi javaslatunknak példát adhatott volna. Egyébként pedig a 3. §. szintén a svájci codex részbeni recipiálása, mert annak 3. articulusa 1. bekezdésében azt mondja: „Wo das Gresetz eine Rechtswirkung ah den gutén Grlauben einer Person geknüpft hat, ist dessen Dasein zu vermutén". Miután pedig a mi javaslatunk 9. §-a, mint előbb láttuk, távolról sem egésziti ki a 3. §. tételét ugv, mint a svájci codex 12. cikkelye a most idézett 3. cikkely első bekezdését kiépiti, sajnálni lehet, hogy a svájci 3. cikk második bekezdését legalább javaslatunk nem vette át, bár a jóhiszeműség vélelmezésének abban egy igen gyakorlati korrekciója foglaltatik. Szól t. i. a mellőzött 2. bekezdés a következők éppen: „Wer bei der Aufmerksamkeit, wie sie nach den Umstanden von ihm verlangt werden darf, nicht gutgláubig sein konnte, ist nicht berechtigt, sich auf den guten Glauben zu berufen". A bevezető szabályoknak még egy és az etnikai szempontok érvényesítésére valló elvi tétele van és ez a 4. §. érdekes rendelkezése arról, hogy ahol a törvény a bíró-