Polgári jog, 1929 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 2. szám - Megjegyzések a magánjogi codex-javaslathoz

52 képpen az előttünk fekvő törvényjavaslat előkészítése is hozzákapcsolódik. Ez: Erdély Sándor, a Bánffy-cabinet i gazságügyministere. A másik férfiú a magánjog codificatiója gonclplatá: nak és célkitűzésének legállhatatosabb képviselője, ki egy egész élet áldozatos munkáját szentelte annak, anélkül, hogy a munka eredményét megérhette volna. Nagy szervezőképességét, rendszerező tudományát, szövegezési művészetét és a codificatórius műveletek energikus vezetését örökségkép hagyta azok számára, kiket a külső események változása helyéreállitott. Ez: Lányi Bertalan. A harmadik név már a jelen értékei közé tartozik s viselője az, ki a magánjogi codexjavaslatnak, mint egy logikus egységbe tömörített rendszernek a törvényalkotó, a jogtudós és a stylizáló személyiségéből kiáradó egyéni bélyegét adja meg, — aki, ha a hivatali alkalmazás körén belül a szellemi munka nem volna névtelen — a nagy egészre nézve a „szerzői jogot" igényelhetné magának: Dr. Szászy Béla, igazságügyi államtitkár. Ami a javaslatnak, mint codexnek, előterjesztésében talán politikai hiba: az nem őt terheli. Ami a javaslatban, mint organikus egységben az alkotó és az irányitó szerencséskezü és tollú munkájára utal: annak érdeméből és dicsőségéből a jobbik rész őt illeti. Ha a eodexjavaslat számos rendelkezésével szemben merülhet is fel észrevétel: ez csak azt igazolja, hogy bármely kérdés megoldásának mikéntjében ellentétes elvi álláspontok ütközhetnek Össze; — de mindig előnyszámba megy az, ha a határozott és egyenes álláspontok elvnélküli compromissumai, helyett a törvény alkotója nyíltan és fentartás nélkül foglal a jobbnak vélt, helyesebbnek gondolt elv mellett állást. Az uj codexjavaslatnak ez egyik elismerésreméltó, jellemző sajátsága. II. Bevezető szabályok. A magánjog eddigi magyar tervezeteivel és javaslataival szemben rokonszenves újításként az 1—7. §§-ok ,,prologus"-szerüleg egynehány a jogrendszer ethikáját érintő tételt, egypár úgynevezett jogi alapfogalmat s a jogszabályok forrásaira, alkalmazására vonatkozó elvi szempontot bocsátanak előre. Az 1. §. a „személyiség" (jogalanyiság) és az ennek fogalmi körülhatárolására felhasznált „jogképesség" tételezésével foglalkozik, de emellett a „szerzöképesség" mibenlétére is teszen utalást. — A 2. §. a jogok jóhiszemű gyakorlásánál- szabályát és a jogokkal 'való visszaélésnek a törvény védelmén kivüliségét hangsúlyozza; a 3. §. a jóhiszeműség vélelmét állítja fel ott, ahol a joghatás a cselekmény jóhiszemű voltától van függővé téve; a 4. §. a méltányosság elvének érvényesülési területét jelöli ki nagy általánosságban, — mig az 5. §. a jog-