Polgári jog, 1929 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 2. szám - Megjegyzések a magánjogi codex-javaslathoz

51 négyévszázados példáját nyújtja annak az eljárásnak, melyet a maga módja szerint az 1860-as „Országbírói Értekezlet" is a magáévá tett, sőt, messze túlment Werbőczin, amikor egyenesen uj intézményeket creált s idegen eredetű jogintézményeket ültetett át a hatályában uj életre keltett magyar magánjog rendszerébe. Ügy a Tripartitum, mint az „Ideiglenes törvénykezési szabályok" a szokás révén idegződtek be a jogrendszer szervezetébe, s bár egyik sem készült codificatorius alkotásnak mégis érdemben codificatorius célokat szolgált, anélkül, hogy a jogélet szabad fejlődését bármely vonatkozásban megbénította volna. S ha figyelembe vesszük azt, hogy gazdasági életünk még nagyon távol áll a háborús megrázkódtatások utáni több-kevesebb időt igénylő végleges kialakulástól: erre a folyamatbanlévő kibontakozásra az a kötőerő, amelyet minden codex jelent: sokkal inkább tarthat vissza gátló tényezőként, mint az élő jognak a törvény kötelezőereje nélküli de mégis hivatalos jellegű összeírása. Erről az álláspontról — persze — a „Magyarország magánjogi törvénykönyve" cim nem állhatna meg s helyette a munkálat jellegét pontosabban kifejezésre juttató „Magyarország magánjoga" — vagy a „Magyarországi magánjogi szabályok" illetőleg ezekhez hasonló megjelölések lennének alkalmazandók. Az előrebocsátottak azonban ne vegyenek el semmit a törvényjavaslat valóban nagy, eléggé fel nem becsülhető értékéből és annak a munkának dicsőségéből, melylyel a javaslat készítői a több, mint egy félszázados törekvésekre a méltó koronát — ugy törvényszerkesztési —• technikai, mint tudományos szempontból a legteljesebb siker jegyében feltették. Minden javaslat formaszerint azé, aki azt az országgyűlés előtt benyújtotta. A magánjogi codex törvénytárunkban — ha célját éri — Pesihy Pál igazságügyminister nevét fogja megörökíteni. Az érdemi munkában azonban 1867 óta kiváló férfiak, nagyérdemű tudósok hosszú sora vette ki a maga derekas részét. Egyiknek munkája sem veszett kárba, hanem megannyi követ jelent a nehezen emelt és viszontagságok ostroma alatt állott nagy alkotásban. Méltatásuk annak feladata, aki a magyar magánjogi codificatió történetét lesz hivatott megírni. Csak három névnek kiemelésére kötelez ehelyütt is — egyfelől a kegyelet, másfelől a hála és elismerés. Az egyik azé a férfiúé, aki törhetelen energiával, a mult század végén, a magánjog^codificatiójának ellankadt, szinte elsekélyesedett munkáját felkarolta, abba uj erőt tudott Önteni s akinek kezdeményezéséhez tulajdon4*