Polgári jog, 1929 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 2. szám - Megjegyzések a magánjogi codex-javaslathoz

megrázkódtatások; — az ország darabokban szakadhat szét és ideig óráig — akár évszázadokig, idegen járom alá kerülhet, — de mindez nem törheti szét, nem lazíthatja meg azt a belső egységet, az együvétartozásnak azt az eleven élő érzését, mely a magánéleti viszonyokat rendező magánjog; a „gutes, altes Recht" érzésbeli és gondolkozásbeli ugyanazonságot teremtő hatása alatt láthatatlan kötelékekkel fűzi össze azokat, akiket sorscsapások idegen közjogi világokba sodortak el. Minderre való tekintettel nagy kérdésként mered elénk, hogy az esetleg, sőt remélhetőleg törvény erejére emelkedendő magánjogi codexjavaslat, mely a magyar magánjog területi uralmát a trianoni határokkal hozza összhangzásba: minden modernsége, technikai tökélye és érdemi kiválósága mellett is, feléri-e azt a veszteséget, melyet okszerűen von maga után azzal, hogy a jobbadán ázokásjogi magyar magánjognak jórészt ma is érvényesülő egységét, az ország elcsatolt részeivel megszakítja, Nagy kérdés, hogy a magánjognak ma még de facto fennálló egységében van-e több elevenen ható vonzó erő vagy pedig abban, ha a megcsonkitott ország uj szervezetbe öntött s mégannyira pompásan kodifikált magánjoga a Királyhágón pld. s a többi uj határon túl idegen joggá válik s ami belőle ott a régiből megmarad, az csakugyan nem lesz jelentőségében több és más, mint „drept local" — ahogy ezt az ottani egyetemek tanrendjei máris declassifikálták. Ám e kérdéseknek feltevése most már meddő dolog. Az orszggyülés elé terjesztett codexjavaslat világosan jelzi, hogy mai hazánknak jövendő magánjogi törvénykönyve az ezeresztendős fejlődés területi alapjával szakított. A trianoni határok és csonkaságok és egyéb kétesértékü önállósági requisitumaink mellett meglesz a trianoni magyar magánjog is, mely természete és a nemzetélet belső folyamatait a jogrendszer minden más ágazatánál jobban befolyásoló határai révén — félős, hogy nem összefogóan fog érvényesülni, nem szellemi kapcsoló lesz, — hanem ellenkezően, észrevétlenül működő ék, mely a négyfelé szakított magyarság lelki eltávolodását vonhatja majd maga után. A vitát azonban — a döntés után — meddő dolog volna tovább fűzni. A kérdés felvetését is mindössze csak az a feltevés indokolhatja, hogy az élő jog összeirásának és ^megrögzitésének feladatát a codexalkotás helyett, talán más uton és módon is be lehetett volna tölteni. Az idevonatkozó jogászi közvéleményről nagy valószinüség mellett lehet állítani, hogy az, legalább is a nemhivatalos körökben, túlnyomó. A Werbőczi-féle Tripartitum immár