Polgári jog, 1929 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 1. szám - A szerző nevének feltüntetésére való igény

ti \rátáss2erüen, nem is többször, hanem csupán egyizben, — alkalomszerűen vállalja és teljesíti. Ezt az anyagi szabályt sérti tehát a fellebbezési bíróság' Ítélete, a midőn az ingatlanok forgalmának üzletszerű közvetítésére feljogosító engedéllyel nem rendelkező felperest egyedül abból az okból utasította el keresetével, mivel a vitatottan alkalomszerűen vállalt és teljesített közvetítést üzletszerűnek minősítette. Ha valónak bizonyul ugyanis, hogy felperes, amint ezt bizonyítani is kívánta, hogy ő valóban nem birtokközvetitő, és hogy a. közvetítést nem foglalkozás ós illetőleg üzletszerűen, hanem csupán a fennforgó esetben a kínálkozó alkalom felhasználásával teljesítette; egyéb a kereset megalapozására szolgáló körülmények fennforgása esetén: csupán abból az okból, hogy az 1920:XXXVI. t.-c. 97. §-a és a 60.000/1922. F. M. sz. rendelet 230. § a értelmében és az O. F. B. 2464/1922. sz,. határozatában megkívánt O. F. B. engedéllyel nem rendelkezett, — keresetével el nem utasítható. (P. VII. 348/1928; Curia. 1928. október 24-én.) B 2. Csőd: Leletezésből eredő bírság nem első osztályú követelés. Helyes a fellebbezési bíróság ítéletének az elsőbiróságéval is egyező az a jogi álláspontja, hogy az állandó birói joggyakorlat értelmében a leletezésből származó felemelt illeték bírság jellegénél fogva, nem sorozható a Cs. T. 60. §-áiiak a 3. pontjában felsorolt azok közé a köztartozások közé, amelyek kivételes elbírálás alá eső minőségüknél fogva a csődkövetelések első osztályába volnának sorozandók. Nem döntik meg e jogi álláspont helyességét a C00/1925. ós illetőleg a 600/1927. P. M. sz.. rendelet intézkedései sem, mert sem az utóbbi rendelet 161. §-ában foglaltakból, sem általában a felhívott rendeletek egyéb intézkedéseiből nem lehet következtetést vonni arra, hogy azok az ilyen természetű követeléseket olyan köztartozási jelleggel kívánták volna felruházni, mint amelyekkil az idézett törvényszakasz 3. pontjában felsoroltak bírnak. (P. VII. 692/1928; Curia 1928. november 9-én.) B 2. Csőd; megtámadás. Megfelel a csődtörvény 27. §-a körül kifejlődött joggyakorlatnak a fellebbezési bíróságnak az a döntése, hogy a fizetések megszüntetése a csődtörvény 244. §-ából kitűnően csakis akkor szolgálhat a megtámadás alapjául, ha a közadós kereskedő volt, következéskép a nem kereskedőknek oly jogcselekményei, amelyek által egyes hitelezői kielégítést vagy biztosítást nyerte — ideértve a nem kereskedő ellen foganatosítótt zálogjog szerzést is — a csődtörvény 27. §. 2. pontja alapján csak akkor támadhatók meg, ha a zálogjog szerzésekor a közadós ellen a csődkérvény már beadatott s erről a biztosítást nyert hitelező tudomással bir. (P. VII. 1386/1928; Curia 1928. október 25-én.)