Polgári jog, 1929 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 1. szám - A szerző nevének feltüntetésére való igény

9 felperesnek az ettől átvett összeget. (P. IV. 610,1928; Curia 1928. október 17-én.) B 024. Valorizáció; 100%-os átértékelés. I. Az 1928. évi átértékelésből kizárt pénztartozásokat kimerítően felsorolja, ezek között pedig a részvények eladásából származó vételárköveteiés nem szerepel, következésképen - tekintettel arra, hogy a szóbanlevő vételárkövetelés 1924. évi július hó 1-ét megelőző időpontban keletkezett ós az átértékelési kereset a törvény életbelépésekor már folyamatban is volt s igy az átértékelhetőségnek a törvény 2. és 4. §§-aiban felsorolt általános előfeltételei is fennforognak. — a fellebbezési bíróság annak a kimondásával, hogy a szóbanlevő követelés átértékelése elvileg helyt foghat, anyagi jogszabályt nem sért. II. A megállapított tényállás szerint e vétel folytán alperes a szóbanlevő részvénytársaságnak %-ad részben részvényese lett és ennek a részvénytársaságnak csupán a bérjövedelme évente 9600 P-t tesz ki, ami — figyelemmel alperesnek arra a felülvizsgálati előadására, hogy a részvénytársaság alaptőkéje 32.000 P-re rug — a részvénytársasági vagyon jelentékeny jövedelmezőségére enged következtetni. Figyelemmel továbbá arra a nem vitás körülményre is, hogy mindkét peres fél vagyonos földbirtokos is és ekként a felperes a követelését a lejáratkor megkapja, azt gazdaságában értékállóan elhelyezhette volna, viszont az alperes földbirtokos és gyárigazgató létére a tartozás összegét nyilván felhasználhatta ugy, hogy magát a pénz értékcsökkenése ellen megvédhette: mindezek a körülmények indokolttá teszik, hogy a pénz értékcsökkenéséből eredő hátrányt egészben az alperes viselje. Alperesnek a 100%-os átértékelést támadó panasza tehát alaptalan. (P. IV. 9582/1927; Curia 1928. október 30-án.) B 024. Valorizáció. Az A. alatt csatolt okiratban foglalt megállapodásnak az a kitétele, hogy a tőkevisszafizetés „a mai pénznemmel egyenlő értékű pénznemmel történik", csak számítási értéket jelent, azaz a „pénznem", vagyis a forgalomban levő pénz számolási egységéül szolgáló pénzdarab fogalmából és abból a körülményből kifolyólag, hogy a felek közös előadása, de köztudomás szerint is abban az időben a korona helyébe lépő uj érték behozatala már szóban forgott, csak arra irányult, hogy a visszaszolgáltatás abban az esetben, ha az országos pénznemben, a koronaértékben, változás állana be, ezzel egyenlő értékű pénznemben történjék. A fellebbezési bíróság azzal, hogy az A. alatt csatolt okiratban foglalt, fennebb idézett rendelkezésből vont jogi következtetés utján azt állapította meg, hogy az ez okirat értelmében visszaszolgáltatás tárgyául szolgáló készpénzösszeg tekintetében a felek az átértékelést határozottan kikötötték, anyagi jogszabályt sértett és ebből folyólag az alperesnek idevonatkozóan előterjesztett felülvizsgálati panasza alapos. (P. IV. 2095/1928; Curia 1928. okt. 10.)