Polgári jog, 1929 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 1. szám - A szerző nevének feltüntetésére való igény

rint a kivételre alapot szolgáló egyéb körülmények sem forognak fenn, az általános rendelkezést kell alkamazni és a most idézett törvény 12. §-ának utolsó bekezdése szerint a pénz értékcsökkenéséből eredő vagyoni hátrányt a felek között lehetőleg ugy kell megosztani, hogy az egyik fél vagyoni romlását se okozza. (Curia P. V. 1858/1927. — 1928. október 11-ón.) A 351. Szerződés tárgyával való rendelkezés és szerződés megtámadása. A szerződésből folyó jognak gyakorlása nevezetesen a vétel tárgyának a tovább eladása, vagyis azzal sajátjaként való rendelkezés, a szerződés érvényességének az elismerését foglalja magában, minek következtében a felperes az általa ekként megerősített szerződés érvénytelenítését többé nem kérheti. (Curia P. I. 190/1927. — 1928. október hó 17-én.) A 355. Jogfenntartás nyugdíjnál. Az Y) alattiban a felperes azt az akaratát nyilvánította az alperessel szemben, hogy a nyugdijat állapítsa meg1 régebbi megegyezésükhöz képest és hogy ezért az Y) alatti a B) alattinak nem az elfogadása, hanem azzal szemben — bár az alperes és a felperes között addig létezett szolgálati viszonynak ós az alperes társadalmi rangjának megfelelő udvarias hangú — jogfenntartás. Az a körülmény, hogy a felperes az Y) alatti után és annak tudatában, hogy az alperes ennek tartalmáról tud, a neki kiutalt nyugdíj egyes í'ószleteinek felvételekor külön-külön nem élt még ezen felül is jogfenntartással, a felek közötti viszonyban ós a fellebbezési bíróság által megállapított előzmények után az alperes által meg nem felelő mértékben kiutalt nyugdíjba való utólagos belenyugvásnak ós lemondásnak nem értelmezhető. (Curia P. VI. 3105/1928. — 1928. október 9-én.) A 355. Remuneráció jogi természete. Abból, hogy az alperesi vállalatnál remuneráció adás szokásos volt, még jog nem származtatható, mert ez a szolgálatadó tetszésétől függő jutalomszerü juttatás. Az adott esetben ennek felperessel szemben történt megtagadása annál is inkább indokolt, mert felperes maga is azt adta elő, hogy 1924. ós 1925. években az alperes mérlege veszteséggel zárult és igy ha ennek dacára alperes egyes tisztviselőinek mégis juttatott remunerációt, a felperes, aki felmondásban volt, felmondási időre jogos igényt e részben nem támaszthat. (Curia P. II. 1357/1927. — 1928. október hó 9-én.) A 355. Azonnali hatályú elbocsájtás indokolása. Alaptalan a felperesnek az az érvelése, amely szerint elbocsátás után ujabb elbocsátási okokat a szolgálatadó nem érvényesíthet ellene, mert az állandóan követett birói joggyakorlat szerint oly esetben, amidőn a munkaadó kellő gondosság mellett nem tudhatott oly tényekről, amelyek a munkavállaló azonnali hatályú elbocsátásának jogos