Polgári jog, 1929 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 1. szám - Eladó kártérítési igénye ingatlan vételügylet nem teljesitéséből

41 lyes magánjogi elvek oly téren is győzedelmeskedtek, ahol egyébként a merev szabályok könnyen szélsőséges megoldásra, vezethettek volna. Dr. Frankéi Pál. A követelés feléledése. Sürün előforduló eset, hogy egyességkötéseknél a részletek pontos be nem tartása esetére az elengedett hányad ujrafeléledése köttetik ki. Magánjogi törvénykönyvünk javaslata általában a méltányosság szellemében oldja meg az ily fajtájú kérdéseket és a jelenleg fennálló kényszeicgyességi jogunk, amelynek területén mindennapos annak a sankciónak a kikötése, hogy a követelés újra feléled, két irányban is ad méltányossági szabályt. Nevezetesen azáltal, hogy a késedelem ipso facto a jogszabály erejénél fogva nem éled fel, hanem a megkötendő egyesség feladata, hogy megfelelő rendelkezés felvétele által az elengedett hányad újra feléledését kikösse, másrészt azzal a rendelkezéssel, hogy az ujrafeléledés bekövetkezését egy ily kényszeregyességi pont felvétele esetén is ahhoz a további előfeltételhez köti, hogy az adósnak az elmulasztott fizetési kötelezettség pótlólagos teljesítésére 8 napos határidő tűzessék ki s csak ennek eredménytelen letelte után következik be az elengedett követelés elengedése. A fent vázolt méltányossági szellemnek felel meg a Kúria V. 1465/1928. számú határozata, amly kimondotta, hogy az esetben, ha az adós az esedékességet követő két ünnepnap utáni első köznapon a részletet postára adta, nem lehet megállapítani azt a konzekvenciát, hogy ezen késedelemhez az elengedett hányad újbóli feléledése fűződik. Alig két évtizede még kényszeritőnek tartották nagytekintélyű jogászok is, a lex dura sed ita seripta tételére való utalással, hogy a követelés feléledése a legkisebb időbeli késedelemnek is el nem hárítható következése. A Kúria Ítéletében elfoglalt álláspont tehát örvendetes haladásit mutat a közelmúlttal szemben is. B. S. Az erkölcsi kár önállósága. Ismeretes, hogy élőjogimk általánosságban nem ismeri el az erkölcsi kár megtérítésére való igényt, hanem csak azon esetekben, amikor ezt az igényt a maga korlátolt területére egy-egy kifejezett törvényi rendelkezés, vagy a birói joggyakorlat megadja. Még azok a törvények is, amelyek az erkölcsi kár megtérítésének elvi alapjára helyezkednek, megszoritólag szabályozzák a megtérítési kötelezettséget. így egyebek között a tisztességtelen versenyről szóló törvény 35. §-a, noha a tisztességtelen verseny egész területén aktuálissá válhatik az erkölcsi kár fölmerülése, nem a törvény egész terjedelmére, hanem csak a törvényben kiemelt egyes tisztességtelen verseny esetekre adja meg a