Polgári jog, 1929 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 1. szám - Eladó kártérítési igénye ingatlan vételügylet nem teljesitéséből

42 nem vagyoni kárra való igényt. A birói joggyakorlat pedig szinte csak tetszeleg olykor az erkölcsi kár kifejezésével, mert erkölcsi kár cimén lényegileg vagyoni károsodásra nyul vissza, s valójában nem erkölcsi kárt ítél meg, hanem vagyoni kárt, amelynek csupán a nehezebb felbecsülhetősége emlékeztet az erkölcsi kárra. Ez a helyzet nevezetesn a férjhezmenetel megnehezítése cimén megítélt kár esetén, amikor a megitélt kárösszeg a megrontott férjhezmeneteli esélyek egyensúlyozására szolgál a bírósági felfogás szerint. Almásy Antalnak a szegedi egyetem kiadásában megjelent rövid lélekzetü német nyelvű tanulmányán kivül irodalmunk is mostohán bánik a témával. Érthető, ha a téma körül még sok a zavarosság. Az erkölcsi kárnak egyik vitakérdése az igény önállósága, vagy járulékossága. Eléggé; elterjedt felfogás szerint az erkölcsi kár, mint a vagyoni kár kiegészítője illeti meg a sértettet, de az erkölcsi kár önállóan vagyoni kár kimutatása, illetve igénylése nélkül nem követelhető; ugyanilyen járulékszerepet tulajdonítanak a verseny törvény abbanhagyási igénye mellett a kártérítési igénynek, amely ugyancsak az abbanhagyási igénnyel kapcsolatosan és nem attól külÖnváltan érvényesithető. Ennek a járulékossági felfogásnak valóságos alapja nincs, magyarázatául inkább az a pszychológiai motivum szolgál, hogy a közfelfogás még bizonyos idegenkedéssel tekinti az erkölcsi kárkérdést és igy minden gondolatmenet, amely az erkölcsi kár kirekesztésére vezet, szinte észrevétlenül kap szabad utat és érvényesülést a közfelfogásban. Az erkölcsi kárt kizáró álláspont a közfelfogás fentebb emiitett befogadási hajlamossága mellett, az egyes törvényes rendelkezések szófüzésében is támogatást keres. így szívesen igénybe vett törvényi érvként kínálkozott a sajtótörvény 39. §-a, amely ugyancsak elismeri a nem vagyoni kárért való felelősséget és ezen rendelkezést a következőként szövegezi: „A sértett a sajtóbeli közleménnyel okozott vagyoni kárának megtérítésén felül nem vagyoni kárért is megfelelő pénzbeli elégtételt követelhet, amennyiben az az eset körülményeire a méltányosságnak megfelel." A „felül" ós „is" szavakból arra következtettek, hogy a törvény járulékossá tette a nem vagyoni kárért való igényt, holott a törvény valódi szándéka csupán a nem vagyoni kár elismerése volt, de a nem vagyoni kár érvényesítése érdekében nem tette kötelezővé a felekre a vagyoni kár érvénvesitését. Örömmel állapítjuk meg, hogy a fflr. Kúria I. büntető tanácsa ebben a lényegileg magánjogi kérdésben igen tisztult felfogással a törvény értelmezésnek a szófüzésre alapított eredményének hadat üzent, és 7237/1927. sz. ha-