Polgári jog, 1929 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 1. szám - Eladó kártérítési igénye ingatlan vételügylet nem teljesitéséből

40 kölcsönös elszámolását és a függő ügyletek lebonyolítását anélkül, hogy az esetleges exekutiv vételek abnormális módon ujabb és felesleges áremelkedést idéznének elő. A kártérítés mér vénet; megállapításánál döntő jelentőségű az a ténykérdés, hogy mikor tudta meg a vevő, hogy eladó nem fog teljeseiteni; mert akkor, amikor a szállító bejelentette, hogy ügyleti kötelezettségének nem tehet eleget: nyilvánvalóan ő is tekintetbe vehette ez! a körülményt saját kötelezettségei szempontjából. Az ügylettől való elállás napját tekintette tehát a tőzsdebíróság általában fordulónak s csak azt a különbözetet Ítélte meg, amely a szerződési és az emiitett elállási napon fennállott árfolyamok közt mutatkozik. Oly esetben azonban, amidőn az eladó elmulasztotta a teljesítési határidő lejárta előtt elállási nyilatkozatát megtenni, a tőzsdebiróság szeptember hó 15. napját jelölte meg végső határnapnak a kártérítési összeg kiszámítása tekintetében, mert ezen időpontban a babtermés bezárnának katasztrofális volta mindenki előtt tudott dolog volt. Ezen a határnapon a bab ára kb. 65 pengőt tett ki 100 kg.-ként és igy ennél az árnál magasabb árfolyamot a bíróság nem vesz tekintetbe; mindez természetesen csak az idény befejezte előtt létrejött kötésekre vonatkozik és csak általános szabálynak tekinthető, míg esetleges prolongálások stb. eseti elbírálást vonnak maguk után. . A most ismertetett megoldása az egyébként nehéz és sok izgalmat okozó kérdésnek nézetünk szerint egyaránt megfelel a szigorú tőzsdei speciális jognak és hazai jogunk szellemének. Rá kell mutatnunk arra, hogy a tőzsdebiróság szemelőtt tartotta azt az elvet is, melyet kárenyhítési kötelezettségnek, illetve más oldalról a/vétő fél védelmének is nevezhetünk. (Láisd dr. Beck Salamon értekezését e lap hasábjain: Polg. Jog. 1926. év 1. füzet.). Ez az elv annál is inkább konkurráít a gazdasági lehetetlenülés szempontjáva.1, mert megfontolandó, vájjon a terenyhitési kötelezettségnek, illetve más oldalról a vétő fél lek a szerződés megkötésekor előre nem vethettek számot?" (M. Tk. Jav. 1150. §.); hiszen a termés jobb vagy gyengébb volta oly tényező, amellyel különösen a tőzsdei forgalomban lehet és kell is számolni. Ellenben a tőzsdebirósági döntés a piac nyugalmának megóvása mellett megfelelt a Javaslat 1140. §-a intencióinak is, amely szerint a vétkes fél is csak a méltányosság kívánalmainak megfelelően köteles a kárt megtéríteni. A babperek most tárgyalt megoldása általánosságban megnyugvást keltett az érdekeltek körében; a jogászvilágot pedig bizonyára örömmel töltheti el, hogy a he-