Polgári jog, 1929 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 6. szám - Dr. Meszlény Artúr: Személyi és családi jog [könyvismertetés]

82 Ebből foly, hogy a felperes az alperes magatartása folytán házon kivüli tartást jogosan igényelhet és ebből a szempontból a perben vitatott többi tények nem ügydöntők. (Kúria P. II. 3958/1928. — 1924, április 17-én.) A 12. Megállapodás tartás tekintetében. A peresfelek az alpere­sek édesanyjának — a felperes feleségének — 1920. évben bekövet kezett halála alkalmával oly megállapodásra léptek, amely szerint az alperesek édesanyja után maradt és készpénzből, élelmiszerek­ből, íuhanemüekből és bútorokból álló hagyatékot ifj. N. A. alpe­res kapja, ugyancsak ő fogja megkapni felperes halála után a fel­keresnek mintegy 3% holdat kitevő ingatlanait és ő köteles a fel­perest eltartani. 4 felülvizsgálattal élő alperesek azzal érveltek, hogy az is­mertetett megállapodással a felperes velők szemben a tartási igé­nyéről lemondott és igy velők szemben keresettel fel nem léphet Ez az érvelés azonban téves. A felperes a megállapodással eltartáshoz való jogáról a felek egyikével szemben sem mondott le, mert ez a megegyezés egyedül a tartás módját szabályozza. Az anyagi jog szabálya szerint pedig az ily egyezség nem zárja ki,, hogy a tartásra jogosult fél a tartásnak uj megállapítását kérhesse, ha a tartásra irányadó viszonyok lényegesen megváltoztak. Viszont az is kétségtelen, hogy a 79 éves felperes, már korá­nál fogva, keresetképtelen és a rendelkezésére álló kamatjövedelem oly csekély, hogy abból megélni nem tud. A tőkének elköltésével pedig magát teljesen vagyontalanná tenni nem köteles. Beállott ennélfogva annak a lehetősége, hogy a felperes az idézett jogszabály értelmében a tartásnak újból való szabályo­zását követelheti, jóllehet a tartás módjára nézve 1920. évben az ismerteteti egyezség létesült. (Kúria P. III. 4305/1928. — 1929. április 23-án.) (Y26. Jelzálogjog engedélyezése Alaptalan az alperesnek az a támadása, hogy előbb az egyenes adósokon kell a behajtást meg­kísérelni s ellene az ingatlant illetően csak a behajtást igazolt si­kertelensége esetében lehetne fellépni. Az alperes ugyanis a jel­zálogjog engedélyezésével nem kezességet vállait, hanem jelzálo­got adott a felperesnek, aki jogosult a jelzálog tárgyából a lejárt követelés ki nem fizetése esetén közvetlen kielégítést szerezni és pedig — amint a fellebbezési biróság azt helyesen kifejtette, — a személyes adósok fizetési képességétől függetlenül. Alaptalan alperesnek az a támadása is, hogy a felperes mindaddig nem léphet fel a kielégítés tűrése iránti követeléssel amig a biztositékul lekötött örökségi jutalék a folyamatba tett hagyatéki eljárás s a perre utasitás folytán az alperes és az ellen­érdekű örökös közt folyamatban lévő per eredményeként az alpe­res nevére nem iratik.

Next

/
Thumbnails
Contents