Polgári jog, 1929 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 6. szám - Önbiztositási kikötés megsértése a biztosított által

292 mert az a teljesités helyéin érrviéniyeis román devizarejidelletbe ütközne. Felperes a bpesiti központi járásbíróság ellőtt perrel követeli a kiikötött valuták kiadását. Az elsöbiróság elutasítja ,a keresetiét, mert erkölcsi köveiélmény, hogy az államok, mint erkölcsi testületek minden megkülönböztetés nélkül, kölcsönösen védjék meg egymás jogszabályait. A bpesti törvényszék mint íelebbezési bíróság megváltoztatja az Ítéletet és a kereseti jogalap fennállását megállapítja, kimondván, hogy minden megkülönböztetés nélkül fent jelzett védelem a. külföldi jogszabályt nem illeti, csak annyiban, amennyiben a szóbamforgó külföldi jogszabály kétségtelen és világosan felismerhető egyetemes emberi érdeket véd; miután pedig valamely külföldi állam valutavédelmi jogszabálya ilyennek nem tekinthető: a tiltó román jogszabálynak érvényesülnie nem kell, a telje ütésre való kötelezésnek nincs akadálya (Bpesti fvitelá tvszék 16505/ 1927, Jogi Hírlap 1929. évf. 450. sz. eset). Sem az I. sem a II. birói indokolást nem tartom helytállónak. Sem megkülönböztetés nélkül, sem megkülönböztetéssel meni áll az, hogy az egyik állam a másik állam jogát védeni kivánja, vagy pláne védeni tartoznék. Amikor külföldi viszonylatú magánjogunk szabálya folytán külföldi magánjogi jogszabályt alkalmazunk, ezt nem ezen külföldi jogszabály védelme céljából, hanem ezért tesszük, mert a,zt tartjuk igazságosnak, méltányosnak és észszerűnek, hogy az eset tényállásában fenforgó külföldiségi momentum miatt külföldi jogszabályt alkalmazzunk, nem pedig sajátunkat. Ha már azonban utaló jogszabályunk a külföldi jog alkalmazását felhivja: az irányadó külföldi magánjog jogszabályai között nem válogathatunk olyképp, hogy azok közül csakis az egyetemes emberi érdiekeket védő jogszabályokat aikaiknazizuk, hanem válogatás nélkül kell a figyelembe jövőket alkalmaznunk, mégis addig a határig menve el ezen alkalmazásban, amig aiz alkalmazandó külföldi jogsizabáily közrendünkbe nem ütközik. Ha tehát külföldi viszonylatú kötelmi jogunk utaló szabállyá folytán a konkrét esetben a teljesitésa hely törvénye, vagyis a romáin jog irányadó, nézetem szerint nem lett volna szabad figyelmen kivül hagyni a román valutatilalmi szabályt, mert Románia ezen valutavédelmi intézkedése nem ütközik a mi közrendünkbe. Felperes helyzete tehát elutasitan dónak mutatkozik. Más az, hogy a II. birói Ítélet rendelkezése, de nem az indokolás, kielégitö. Miért! Az ügylet magyar honosok között Magyarországon jött létre. Ily esetben külföldi viszonylatú kötelmi jegünk a hazai jog alkalma-