Polgári jog, 1929 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 1. szám - A valorizációs törvény egyes rendelkezéseinek alkalmazása a gyakorlatban

í2 szempontjából irányadó csak az lehet, midőn az adós a fizetést teljesítette, emellett szól az is, hogy a törvény nem jelen, hanem múlt időt „járt" használ. Ezek szerint tehát, ha utóbb ez az előny elenyészik, az adós szempontjáéból, ez a hitelezőnek a 14. §. negyedik bekezdésében lefektetett jogait álláspontom szerint nem érinti. II. Foglalkozni kívánok még röviden az 1928:XXf I. t.-c. 32. §-ával, mely az eddigi gyakorlati jogesetekkel kapcsolatban ugyancsak eltérő kommentálásokban részesül. A vonatkozó törvényhely ^külföldi hitelező" javára szóló „magyar adós" pénztartozásának átértékeléséről szól. Van egy álláspont, melyet egyébként nagyon értékes könyvében3 dr. Ballá Ignác képvisel és amely szerint az átértékelési törvény 1928:XIL t.-c. 32. §-ának alkalmazása szempontjából „a külföldön lakó magyar honos hitelezi') a külföldi hitelezővel azonos tekintet alá esik. Szerény nézetem szerint ez az álláspont nem helyes. Elsősorban utalok arra, hogy a fenti következtetés a törvény szövegének és szellemének értelmezéséből kifolyólag nem vonható le. A 32. §. „külföldi" hitelezőről és „magyar" adósról szól. Nem teszi ugyan a törvény hozzá azon a vitánkivüliség alapjául szolgálható közelebbi meghatározást, hogy „külföldi honos" és „magyar honos", azonban tekintettel a Nemzetközi Magánjog által approbáltnak vehető terminológiára, kétségtelen, hogy a külföldi és belföldi megjelölés alatt mindig belföldi vagy külföldi honost kell érteni. Ha tehát a törvényhozó a 32. §. szempontjából a külföldi hitelezővel egynek kívánta volna venni a külföldön lakó magyar honost, ugy azt kifejezetten ki kellett volna mondania, annál is inkább, mert nemzetközi magánjogi szabályokat érintő törvényeknek, kiterjesztő magyarázata nem foglalhat helyet. Azon körülmény, hogy'az 1928 :XIL t.-c, 20. §-a a törvény életbelépésekor állandóan Magyarország területén való tartózkodástól teszi függővé a jogosított részéről igénybevehetö átértékelést, ugyancsak nem képez analógiát a tekintetben, hogy a 32. §. szemponjából a külföldön lakó magyar honos hitelező egy tekintet alá essék a. külföldi honos hitelezővel. Ugyancsak nem fogadható el érvül, hogy mivel a 3 Tételes Magyar Nemzetközi jog: 238. old.