Polgári jog, 1929 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 1. szám - A valorizációs törvény egyes rendelkezéseinek alkalmazása a gyakorlatban

13 nyugdijvalorizáciős törvénynek a viszonosságra vonatkozó rendelkezései a külföldi állampolgárokat egyenlősiti a külföldön lakó magyar álampolgárokkal, ebből az kövekezik, hogy az 1928:XII. t.-c. 32. §-a is ilykép értelmezendő; söt inkább lehetne szó arról — bár én ezt sem vallom —, hogy a valorizáció összkérdéseit felölelő 1928. évi XII. t.-e. rendelkezései szabhatnának irányt a valorizáció egyik részletkérdését szabályozó 1926:XVI. t,-cnek. Nézetem szerint két külön törvényről lévén szó, tehát azoknak értelmezése is egymástól függetlenül eszközlendő. Nem tehetem magamévá azon álláspontot sem, mely szerint szemben a viszonosság általános elvi szabályaival, mely a magyar honost kívánja védeni a külföldivel szemben, a valorizációs törvényben lefektetett viszonossági szabály, függetlenül a honosságtól, a nemzeti vagyont kívánná védeni. Erre nézve sem a törvényben, Sem annak indokolásában támpont nincsen. De épen hazánk szerencsétlen feldaraboltságára való tekintettel is veszélyesnek találnám azt a magyarázatot, mely a külföldi hitelezővel egyenlősiti a külföldön lakó magyar hitelezőit. Nézzünk ugyanis .egy példát: a trianoni szerződés folytán számos állampolgárunk tartózkodik az utódállamokban, kik azonban a békekötés előtti ügyleteik folytán szoros kapcsolatban vannak az anyaország lakosaival; nézetem szerint nagy méltánytalanság lenne ezen állampolgárainkat pusztán azért, mert ép a szereosétlen viszonyok folytán az utódállamok valamelyikében élnek — esetleg jogos magánérdekeik megóvása végett — őket egy olyan elbánásban részesíteni, mintha külföldiek lennének. Gyakori eset, hogy valorizációs perekben külföldi honosok állanak egymással szemben, azonban legtöbbnyire olyanok, kik magyar állampolgárságukat a trianoni szerzőid és folytán vesztették el. Minthogy az 19'28:XII. t-c. 32. §-a külföldi hitelezőre és magyar adósra- vonatkozik, ennélfogva a fenti esetben a 32. §. alkalmazásáról nem lehet szó, vagyis a viszonosság nem kívántatik meg. Nem tesz e tekintetben különbséget az sem, ha a külföldi adós Magyarország területén lakik. Végeredménykép tehát a tekintetben, hogy külföldiek egymásközti valorizálási pereiben melyik állam törvényei lesznek alkalmazandók, ez a nemzetközi magánjogi szabályok alapján lesz eldöntendő. Nehézséget képez viszont azután az, hogy a nemzet-