Polgári jog, 1929 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 4. szám - Az 1928. év magánjogi és hiteljogi birói gyakorlata. Irták: dr. Glückstahl Andor, dr. Huppert Leó és dr. Varannai István [könyvismertetés]

182 helyébe azonban a megbeszélések és glosszák léptek és némi büszkeséggel megállapíthatjuk, hogy e modern jogi hírlapírás terén a „Polgári Jog" Szemle rovata is sok tekintetben hozott újságot. A Kúriai döntések kronologikus gyűjtése és eseti megbeszélése mellett igen érdekes és hasznos munkának bizonyult egy-egy lezárt epocha joggyakorlatának összefogó és kritikai csoportosítása, amely világos képét adja annak is, hogy a jogélet egyes meg nem szilárdult területén, hol van divergáló felfogás, hol van bizonytalanság, hol mutatkozik eltérés a kívánatos iránytól. A szerzőinknek könyve ily szellemben foglalja össze azt, amit ugy nevezhetnénk: „Élő jog-per 1928." A tárgyalt könyv feldolgozási és kritikai módszere a lehető legszerencsésebb. Aki~e könyvet végig olvassa - és ehhez alkalma nyílott a Polgári Jog minden olvasójának, mert mult számunkban egyik mellékletképpen szerepelt e könyv — annak figyelmét nem fogja elkerülni egy oly határozat sem, amely a tárgyalt jogterületen a, problémák megoldását bármily kis mértékben is lehetővé tette; de szerzőink azt sem mulasztották el, hogy a kritika eszközeivel kitapogassák a gyakorlatnak egy-egy fontosabb kérdésben kontroverz voltát, egyúttal megjelöl ve azt az irányt is, amelyet kívánatosnak tartanak a további jogfejlödés tekintetében. Különösen érdekes megjegyzések és Kelyenkint kisebb tanulmányok kísérik a feldolgozott anyagot ott, ahol a mai jogélet legaktuálisabb kérdéseihez érnek a szerzők, egy-egy helyen, ahol legtöbb a bizonytalanság és legkisebb a stabilizáció. így a magánjog területén: a tulajdonközösség megszűnése, amely kérdésnek normális megoldását a Kúria a még mindig kedvezőtlen gazdasági viszonyok és az általános pénzdrágaság miatt alkalmatlannak találja, minthogy az árverések realitása még mindig veszélyeztetettnek látszik. Némi fikció foglaltatik ebben, mert hiszen az ingatlannak valóságos ára egyáltalán nem több, mint amennyi a kereslet és kínálat folytán egy bizonyos időpontban kialakul és e tekintetben közömbös az, hogy az ingatlant szabad kézből adják-e el, vagy pedig a még nagyobb nyilvánosságot biztosító árverésen, természetesen az árverési feltételek kellő megszabása mellett? Érdekesek a jóerkölcsökbe ütköző kötelmi ügyletekre vonatkozó megjegyzések is és ezzel kapcsolatban a kizsákmányoló ügyletek mindjobban kifejlődő jogi tipusában helyesen látják meg a szerzők egy igen értékes jogfejlődésnek a csíráját; annak a jogi felfogásnak a hangsúlyozásával, hogy a szerződéskötés szabadsága nem ér-