Polgári jog, 1929 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 4. szám - Az 1928. év magánjogi és hiteljogi birói gyakorlata. Irták: dr. Glückstahl Andor, dr. Huppert Leó és dr. Varannai István [könyvismertetés]

183 vényesülhet ott, ahol az erősebbik fél a másiknak szorultságával vagy tapasztalatlanságával igyekszik visszaélni. A valorizáció területén rámutatnak a szerzők mindazokra, a momentumokra, ahol a joggyakorlattól várjuk a törvény bizonyos kemény éleinek lecsi^zolását (7. 14. §., 15. §.). / Különös részletességgel foglalkozik a könyv a munkajog területén ismertté vált újabb döntésekkel, mert hiszen a régóta várt modern törvény megalkotásáig csupán a. bírói gyakorlat pótolhatja az e téren mutatkozó súlyos hiányokat. A hiteljogi részben érdeklődést kelthetnek a részvénytársasági jogra vonatkozó megjegyzések, amelyek bizonyos skepszissel tárgyalják legfelsőbb bíróságunknak azt a törekvését, hogy ebben a par excellence kapitalista felfogást követő gazdasági területen, bizonyos erkölcsi szempontok legalább a legkirívóbb esetekben érvényesüljenek, így a kisebbség védelme új részvények kibocsájtása esetén, közgyűlési határozatok megtámadása stb. A magunk részéről azt hisszük, hogy örömmel kell üdvözölnünk minden oly törekvést, amely némi gátat igyekszik vetni a nagytőke gyakran túlzó materialista irányának. Igen érdekes és találó mindaz, amit a szerzők a kamatprobléma mai helyzetképeként elénk tár; e tekintetben valóban közhellyé vált a gyakorlati jogásznak minden siráma és sajnos a kúriai jogegységi döntései távolról sem teremtettek egységet a jogalkalmazó bíróságaink Ítélkezésében; ahány ház, annyi szokás és igazán legtöbbször a véletlen dolga, hogy a bíróság az évi 5—11 % közti skála melyik fokát kívánják egy-egy konkrét esetben alkalmazni. Találóak a váltói jog újabb gyakorlatára vonatkozó megjegyzések is; a fedezeti váltóra nézve talán helyes a materiális szemlélet, ellenben a fizetési váltó tekintetében túlzott az eltérés a hajdani váltói szigortól; amihez a magunk részéről csak azt tesszük hozzá, hogy az alaki jog még jobban ellanyhította ezt a „szigort", mert mi hasznunk a három napos teljesítési időből, amikor a^ legegyszerűbb és legrosszhiszemübb védekezések elintézése is esztendős pert tesz szükségessé1? Inkább tizenöt napos volna a teljesítési idő, de nem három hónapos a váltóperben a tárgyalási időköz! Szerzőink'a fizetésképtelenségi jog területét is bevonták a tárgyalt materiájuk keretébe és így mindenképen teljessé tették vállalt feladatuk megoldását: tiszta, áttekinthető és megbízható képet nyújtanak az up to date jogról. F, P.