Polgári jog, 1929 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 1. szám - A valorizációs törvény egyes rendelkezéseinek alkalmazása a gyakorlatban

11 rejutás bekövetkezte szempontjából melyik időpont az irányadó, különösen akkor, ha a pénz felvétele idejében, dacéra a korona romlásának, tekintettel az összegre, az még képvisel értéket és csak később, az idők folyamán válik értéktelenné a további koronaromlás következtében. Álláspontom szerint a pénzfelvétel idejében! állapot, az irányadó, tehát abban az időpontban kell meglenni a cauzalis nexusnak a valorizálatlan összeg felvétele és a tönkre jutás között Ha tehát valaki valorizálatlanul 1921-ben egy ház vételára fejében felvesz circa 20.000 aranykorona értéknek megfelelő papirkorona összeget, ugy ez esetben, ha a korona további romlása folytán ez az összeg is elértéktelenedett és a kereset beadása időpontjában a hitelező már tényleg tönkrejutott, a 14. §. negyedik bekezdése cimén nem léphet fel. A korona további értékromlásának rizikóját nézetem szerint nem lehet hasonló esetekben az adós terhére háritani. Ha a hitelező mint jogutód érvényesiti igényeit, ez esetben a tönkrejutás szempontjából nem a jogelőd, hanem a jogutód vagyoni státusza az irányadó. Sok vitára ad okot a törvény gyakorlati alkamazása szempontjából az adósra nézve megkívánt „indokolatlan előnyu fogalmának magyarázata és ezzel kapcsolatban az, hogy a fizetésnek névértékben való eszközlése egymagában aequivalense-e „az indokolatlan előnynek." E tekintetben utalok elsősorban a már fennt idézett álláspontomra, mely szerint egy ilyen labilis fogalomnak a beállítása számos kontraverziánnk képezheti forrását. Az eddigi jogdoktrinákban az előny, illetve gazdagodás már szerepelt, azonban csak azon összefüggésben, hogy az jogos vagy jogalan volt-e. Kétségtelen, hogy a törvényhozó szakítva az eddigi terminológiával a „jogos" vagy „jogtalan" kitétel helyett azt használja, hogy „indokolatlan", ugy azzal valami célja lehetett. Lehet valami jogosult, de nem indokolt, l Teljes egészében osztom az indokolatlan előny tekintetében Varannai István ^r.-nak fennt idézett cikkében kifejtett álláspontját, melynek értelmében a törvény helyes értelmezése szerint a névértékben való fizetés egymagában még nem állapítja meg az „indokolatlan előnyt." Hogy ez mikor állapitható meg, az függeni fog a konkrét esettel kapcsolatos összes fő- ós mellékkörülmények beható mérlegelésétől és igy e tekintetben általános érvényű szabályok nem szögezhetök le. Az indokolatlan előny fennforgásának időpontja