Polgári jog, 1929 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 4. szám - A végrehajtási eljárás és igényper reformjához

174 Az átértékelési joer uj korszaka.1 Az egyes magánjogi pénztartozások átértékeléséről szóló 1928. évi XII. t.-c. valóban korszakot jelent. Talán nem is annyira az átértékelési jog uj korszakát, hanem inkább az átértékelés gazdasági és társadalmi problémájának uj korszakát. Ez a törvény uj jogot sem alanyi, sem tárgyi értelemben nem hozott, a birói gyakorlatban kimunkálódó valorizációs jogot foglalja össze, néhány hevenyészett akorddal. melynek egyre szélesebb ívelése a reménységek légióit táplálta. Helyesen állapítja meg* Glücksthal Andor nagy érdekességü tanulmánya, hogy e megbeszélések keretein és céljain kivül esik a törvény abból a szempontból történő megbirálása, hogy vájjon helyes volt-e az átértékelés körének szük körülhatárolása, hogy helyes volt-e ép a kistőke képzés expedienseivel szemben az egyetemes kataklizma fatalista érvére hivatkozni és hogy helyes volt-e a gazdasági egyensúly gondolatának többreértékelése a jogi egyensúlynál. Ezek a kérdések par excellence politikai kérdések és igy ehelyütt megbeszélés tárgyát nem tehetik. Nem lehet célja e soroknak az sem, hogy cáfolatát igyekezzenek adni annak, hogy ez a törvény az ország közgazdaságának megnyugvásával találkozott. A cikkiró szerint a törvény határvonása átértékelhető és át nem értékelhető követelések közt, a béke csendjét jelenti. Ez a kép Verescsagin ecsetjére kívánkozik . . . Nem akarunk az itt következőkben a valorizáció „kivülmaradottjainak" panaszaival foglalkozni, sokszor hangoztatott méltánytalanságokat és tragédiákat újból felhánytorgatni, mert ez egy olyan tanulmány körébe vágna, amely a valorizációs törvény pozícióját akarná meghatározni a Jog hanyatló gondolatának folyamatában. Amikor azonban mégis utalunk ezekre a momentumokra, tesszük ezt azért, mert Glücksthal tanulmánya ép ezzel a törvénnyel szemben követeli a jogszabályértelmezés rigorozitásának azt a fokát, amely egy törvénnyel szemben sem helytálló, és amely a bíró . tevékenységét a szó technikus értelmében vett jogszabályalkalmazásra szorítaná, Kiérezzük a sorokból és mindenben osztani is tudjuk a legista nosztalgiáját, aki a birói gyakorlat kohójában eredő jog mellett felismeri a jogbizonytalanság salakját is és a törvénytől várja a jog uralmának feltétlen biztosítását. Kétségtelenül igaz, hogy az utóbbi esztendők birói gyakorlatának nagyszerű eredményei mögött fel kellett ismernünk az árnyékot is, tapasztalnunk kellett, hogy észrevétlenül elmosódtak a ' Észrevételek Dr. Glücksthal Andornak a P. J. 1928. 9—10. szániában meg-jelent cikkére.