Polgári jog, 1929 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 4. szám - A végrehajtási eljárás és igényper reformjához

173 sék, mert ez már a letűnt idők szomorú lakásrekvirájására emlékeztet s ezenfelül ellentétben van a lakbérleti joggal is. Mindezeken kivül meggondolandó az is, hogy az esetek nagyobb hányadában az igénylő azt is bizonyítani tudná, hogy az ö érdekében (pl. megőrzés végett) került az ingó a végrehajtást szenvedetthez s igy fogalmilag ki volna zárva a ,,használati jog" lefoglalása. A cikkíró azonban igen helyesen és a közfelfogásnak megfelelően mutat rá arra, hogy jogilag nem lehet teljesen közömbös az a körülmény, hogy a végrehajtást szenvedettnek szépen berendezett lakása és egyéb látható vagyona mennyire növeli az ő hitelképességét, viszont ha az ebben bizó hitelező foglalást vezet, Deus ex machinaképen álőáll egy igénylő és kiderül, hogy a szép lakás csak porhintés volt a világ szemébe, mert az adósnak semmi fogható vagyona nincsen. Az ilyesmi tényleg aláássa a hiteléletet és különösen igazságtalan azokkal a kisiparosokkal és kiskereskedőkkel szemben, akik bizva a szép lakás értékében, hiteleznek. Elvileg nem volna akadálya annak, hogy legalább az elsőrendű szükségletek (élelmezés, ruházat, fűtőanyag stb.) hitelezéséből származó követelések behajtásba biztosítva legyen a lakásban levő ingók kiigényelésével szemben, ami azt hisszük, megegyeztethető lenne az adósvédelem szociális szempontjaival és nem állana ellentétben mai jogunkkal, amely ismer bizonyos kivételes kategóriákat, pl. a kincstárt, amelynek adófoglalásait mentesítette az igényperekkel szemben, valamint a háztulajdonost, akinek törvényes zálogjogával szemben sem lehet halasztó hatályú ígénykeresetet támasztani a bérlemény területén levő ingók tekintetében. Mindkét cikknek az a végső konklúziója, hogy mai laza végrehajtási jogszabályok és az eljárás érthetetlen lassúsága és formalizmusa ellentétben van a modern élet követelményeivel s ha az általuk emiitett reform tényleg küszöbön van, akkor az erre irányuló minden kezdeményezést szivből üdvözölnünk kell, mert a jogászviláí* egyet ért abban, hogy egy könnyen áttekinthető, gyors és hatékony eredményt biztosító végrehajtási jog hiányát mindnyájan égetően nélkülözzük; ehhez a magunk részéről még azt tesszük hozzá, hogy e törvénynek kapcsolatban kell állania a fietésképtelenségi jog rendezésével is, mert a végrehajtási jog és a csődjog szabályai igen sokfélekép fűződnek egymásba és igy minél szorosabbá válik ez a kapcsolat, annál könnyebben érhető) el az ideális jogállapot mindezeken a jogterületeken. Dr. Frankéi Pál