Polgári jog, 1929 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 4. szám - Kielégitésileg lefoglalt ingók végrehajtás alól feloldása a követelés letétbe helyezése alapján

169 Behajthatatlan követelések és nevető adós. A végrehajtások sikertelensége inai gazdasági életünk régi rákfenéje. Kétségtelen, hogy ennek fő okát a nagymérvű gazdasági leromlásban és az általános pauperizmusban kell keresnünk, de épp oly nagy mértékben megtalálhatjuk ezj az adós-morál nagyfokú lecsökkenésében is. És ez utóbbi probléma az, amelyen a jogrendszernek valamiképpen segíteni kell, mert ma már oly nagy mérveket öltött ez a rosszhiszem, hogy az adós nemcsak az ügyvédi felszólító levélen, hanem a bírói ítéleten is nevet. Az n. n. behajtási praxissal bíró ügyvédek körében általános a panasz, hogy a peresített követeléseknek átlag 65—70%-a behajthatatlan. Ezúttal nem kívánom egyéb követelésekkel kapcsolatban boncolni a kérdést, csupán az u. n. áruhitelre óhajtok kitérni. A kereskedők nyomasztó gazdasági helyzetének, sorozatos fizetésképtelenségének nem kis mértékben az az oka, hogy az adósok nem fizetnek. A stoikus szemlélő azt mondhatná, hogy egyszerű a dolog: a kereskedők abszolút bonitás nélkül ne hitelezzenek, rószletügyleteket pedig egyáltalán ne kössenek. Tudjuk azonban naigyon jól, hogy hitel nélkül egyrészt a kereskedelem berkeiben állana be katasztrofális stagnáeió, másrészt pedig a fogyasztó közönség, különösen a középosztály, nem juthatna abba a helyzetbe, hogy elsőrendű óletszükségleti cikkeit beszerezze. A hitelre tehát ugy a kereskedőnek, mint a vevőnek, kölcsönösen szükségük van. Ámde a kereskedő, aki árut ad, joggal megkövetelheti, hogy az adós meg is fizesse az ellenértéket. Sajnos azonban, ma a legtöbb esetben az a helyzet, hogy a vevő már a vétel alkalmával is tudja, hogy nem fogja a vételárat megfizetni vagy megfizethetni. És ennél a. pontnál érzik a jogászi fülek azt a bizonyos disszonanciát, hogy itt valami nincs rendben, hogy itt a rosszhiszeműségnek oly fokával állunk szemben, amelynél nem elégedhetünk meg azzal, hogy az iratok sikertelen végrehajtás után egyszerűen irattárba tétessenek. Vegyünk egy példát: valaki bemegy egy textil-, vagy cipőüzletbe és pár havi részletfizetésre árút vesz. A kereskedők az ily részlet üzleteknél általában azt tekintik a bomlás alapjául, hogy van-e az illetőnek főbérleti lakása. A vevő kifizeti a vételár első részletét, a következő már rendszerint elmarad és több sikertelen felszólítás után bekövetkezik a per és az azt követő végrehajtás során kiderül, hogy ha az illető főbérlő is, ugy vagy egy csomó foglalás már van ellene, vagy ninos lefoglalható ingósága, vagy ha van is — ugy az a feleségéé és akkor következik a biztos igényper (2. tanú és kész az ítélet), vagy köztisztviselő és akkor egyáltalán nem lehet 12