Polgári jog, 1929 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 4. szám - Kielégitésileg lefoglalt ingók végrehajtás alól feloldása a követelés letétbe helyezése alapján

167 nek megfelelő módon értékpapírokban a bíróságnál leteszi, az ingókra foganatosított végrehajtás feloldandó, vagy a zálogjog előjegyzésének kitörlése elrendelendő. Adott esetben a központi kir. járásbíróság a kielégítési végrehajtást rendelő végzés alapjául szolgált határozatnak a felsőbíróság által történt feloldása eseténél a végrehajtató követelésének készpénzben bírói letétbe helyezése alapján az ingókra vezetett végrehajtás feloldása iránt előterjesztett kérelme elutasította. A járásbíróság határozatát a budapesti kir. törvényszék, mint fellebbezési bíróság 21. Pf. 16.712/1928. számú határozatával helybenhagyta s ekként e határozat ellen további jogorvoslatnak helye nincs. A kir. járásbíróság és a törvényszék is határozatát azzal indokolja, hogy a végrehajtási törvény 231. §-ában csupán a biztosítási végrehajtás esetére tartalmaz olyan intézkedést, melynek értelmében a végrehajtató követelésének készpénzben, vagy óvadékképes értékpapírokban a bíróságnál való letétele esetében a foganatosított végrehajtás feloldandó, illetve a zálogjog törlendő; az adott esetben kielégítési végrehajtás lett elrendelve s azért, mert a kielégítési végrehajtást rendelő végzés alapjául szolgáló határozatot a felsőbíróság feloldotta, a végrehajtás még az Ét. 41. §-a ellenére sem tekinthető biztosítási végrehajtásnak. Ha mindentől elvonatkoztatottan csak azt nézzük, hogy a Vhjt. 31., az Ét, 41. s a vhjt, 42. §-a nem tartalmaznak a vhjt, 231. §-ában foglaltakhoz hasonló kifejezett rendelkezést, azt mondhatnám, hogy e kérdésben vacuum juris van. Csakhogy alig van meg valahol inkább a horror vacui, mint éppen a jogban s a jogász éppen akkor emelkedik feladatának magaslatára, mikor a törvény hézagait magából a törvényből, ha pedig ez nem lehetséges, az általános jogból vett anyaggal kitölti. Nem lehet elvitatni, hogy a törvényhozó nem akart, nem akarhatott a végrehajtatónak, aki követelésének kiutalására igényt nem tarthatott, hatalmat adn i arra, hogy amidőn a végrehajtást szenvedő teljes követelését készpénzben, vagy a törvénynek megfelelő módon óvadékképes értékpapírban a bíróságnál letette akként, hogy ha a kiutalás iránti igény beáll, a kielégítésnek mi akarlálva se lehet, a végrehajtást szenvedő egyéb vagyonát foglalás alatt tarthassa, az esetleg a letétel előtt foganatosított zárlattal a teljes fedezetet nvujtott végrehajtást szenvedőt továbbra is chicanirozhassa, mert különben a jóssal való visszaélésnek kívánt volna teret nyitni. A végrehajtást szenvedőnek nagyon fontos vagyoni