Polgári jog, 1929 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 4. szám - Kétoldali turpitudo

157 lehetett volna következtetni. (Az egyik esetben 1 egyenesen vélelmezendőnek nyilvánítja azt a körülményt, hogy a méltányosság a visszakövetelés mellett szól.) Ezt a gondolatot két irányban fejlesztette tovább a legújabb gyakorlat: a) Szemben a régebbi döntések álláspontjával, hogy az ágyasság alatti együttszerzés folytán a másik fél vagyonában előállott szaporulat, tekintettel arra, hogy az ezt létrehozó tevékenység az ágyassággal kapcsolatos, vissza nem követelhető,'- a mai gyakorlat az ily gazdagodást visszaítéli (igaz, hogy azzal az indokolással, hogy a turpitudo csak az ágyasság létesítése és fenntartása érdekében kikötött szolgáltatás követelését zárja ki).3 viszony és együtttes szerzés, Polgári Jog 1928. évi 8. szám. b) A Kúria 1928. május 24-én kelt ítélete4 felmerült esetben, midőn kétoldalulag turpis viszonyon alapuló ingyenes juttatásról volt szó, nem is hivatkozik többé a méltányosságra, hanem egyenesen kimondja, hogy az ilyként kapott értékek, az előbbi állapot helyreállításaként, visszaszolgáltatandók.5 Ugyanez az irány ötlik szembe a külföldi jogfejlődésben is, mint ezt a legújabb német és francia gyakorlat mutatja. 2. Különösen dokumentálja a gondolat átütő erejét a német gyakorlat, melynek a kétoldali turpitudo esetén való visszakövetelhetés elv,ét tételestörvényszabály6 ellenére kellett érvényre juttatnia. Ez természetesen csak kerülőkkel és a törvénymagyarázatnak erősen teleologikus módszerével volt lehetséges, az eredmény azonban az lett, hogy a visszanem követelhetés elvi keretszabályával szemben ott áll a gyakorlatban előforduló esetek nagy száma, melyekben a szabályt .,különleges" okoból nem alkalmazza a bíróság. A szabályt eleinte olyképen kezdte ki a gyakorlat, hogy az esetek egy részét, melyeket eredetileg a kétoldalú turpitudo fogalmi körébe számítottak, ebből a körből lassan „ki-minősitette"; egy uj kategóriájának: a „tartalmuknál fogva" erkölcstelen ügyletek fogalmának a segítségé vei vitte keresztül. Ezek alatt a judikatura oly ügyleteket értett, melyeknél az erköcstelen jelleg nem kifejezetten egyoldalú (mint a „Knebelungsvertrag"-nál: oly szerződésnél, melynek megkötésével az egyik fél a jóerkölcsökbe ütköző magatartást 1 L. a fenti *) jegyzetet. - (Kúria P. III. 4903/1918.) MD. XIII. 44. :i (Kúria P. I. 7534/1926.) MD. XXI. 67: V. ö. B. S.: Ágyassági 4 (Kúria P. III. 7111/1927.) MD. XXI. 73. 5 A már emiitett BGB. 817. §. 2. bek. 0 Egészen hasonló esetben (ahol férjes nő helyett nős férfi a visszakövetelő) a Kúriának ugyanez a tanácsa vgisszatért a tiszta méltányossági princípium alapjára: (P. III. 6410/1927.) JH. II. 1574.